Kinaesthetics – tudatos mozgás és életminőség címmel Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója tartott előadást legutóbb a Belső Iránytű rendezvénysorozat keretében a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián. A résztvevők ízelítőt kaptak a mozgásérzékelés tudományából és gyakorlatok által maguk is megtapasztalhatták, mozgásukból mennyire hiányzik a tudatosság. Az életminőség javításához márpedig tudatosságra van szükség – mutatott rá az előadó.

„Hunyják be szemeiket, álljanak fel lassan a székből, majd üljenek vissza. Közben figyeljenek arra, hogy mit érzékelnek, mit tudnak megfogalmazni az elvégzett mozgásból” – hívta gyakorlatra a résztvevőket az előadó. Több hasonló mozgássor elvégzése után rámutatott, nincs arra egy közös fogalom, amivel kifejezhető lenne a megtapasztalás, lévén, hogy mindenkiben más érzetet vált ki egy-egy mozgás. Ezért az egyén maga kell „felállítsa saját diagnózisát”, azaz, tudatossá kell tegye, hogy mozgásszervei hogyan működnek bizonyos helyzetekben vagy ráhatások esetén, mert csak így tud változtatni mozgása minőségén, ezzel együtt életminőségén. „A kinesztetika azzal foglalkozik, amivel mi, emberek nagyon keveset: saját magunk érzékelésével. Mondhatni, az egyes szám első személy tudománya. Módszerei rávezetnek arra, hogy tudatosan értékeljük testérzeteinket, illetve irányt mutatnak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet változtatni azon, amit érzékelünk – például a fájdalmon” – ismertette az előadó.

Mintákból merítkezünk

Életünk során mintákat alakítunk ki, ezekből merítkezünk legtöbb élethelyzetben; egy-egy mozgást is rutinosan, mintáink alapján végzünk. „Az is egy minta például, ahogyan karba tesszük kezeinket. Ha tudatosan figyelünk arra, hogy másképp is elvégezhető ez a mozgás, mint szoktuk, és az új mozdulatot begyakoroljuk, egy idő után már nem esik nehezünkre – egy minta helyett már kettő birtokában vagyunk” – mutatott rá Péter György. Kifejtette, azért fontos minél több mintát elsajátítani, mert ezekkel bővülnek megoldási lehetőségeink, amik közül a legmegfelelőbbet alkalmazhatjuk a krízishelyzetekben. „Ha több mintám van, és az egyik nem jön be egy adott helyzetben, automatikusan megpróbálom a másikat” – magyarázta.

A minták kialakulásáról

„Amikor elvégzünk egy tevékenységet, idegsejtjeink között kapcsolat, szinapszis jön létre. Minél többször végzünk egy adott tevékenységet, a szinapszis annál erősebb lesz. Amely szinapszisaink a legerősebbek, azok a mintáink. A központi idegrendszerünk folyamatosan töröl, hogy helyet biztosítson az új szinapszisoknak. Az erősek maradnak, a gyengék törlődnek. Ezért nehéz a mintáinkon, a magatartásunkon változtatni. Ha ez a célunk, akkor tudatosan sokszor el kell végezni egy dolgot másképp, mint ahogy addig tettük” – magyarázta az előadó. A mozgásra vetítve le a felvázoltakat, rámutatott, idős korban például, amikor az izomerő gyengébb, alkalmazhatjuk ugyan fiatalkori mintáinkat, de azok nemhogy segítenének, hanem korlátozni fognak. Hogy könnyebbé tegyük mozgásunkat, életminőségünket, változtatni kell, amit csak úgy tehetünk meg, ha tudatosan figyelünk magunkra, elemezzük az érzeteinket. És ezt nem elég akkor elkezdeni, amikor már gond, baj, betegség van a szervezetben.

Pethő Melánia