Nem félelemmel, hanem józan paraszti ésszel és tiszta lelkiismerettel kell viszonyulni a migránskérdéshez. Nem általánosítani, hiszen a migránsok között van igehirdető, menekülő, elvándorló, jobb életet kereső... A keresztény segítségnyújtás szabálya, hogy sose tegye azt az ember saját vagy családja, közössége kárára – tájékoztat Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes.

„Legyünk tudatos emberek, ami a világban történik, azzal merjünk valóságként szembenézni!” A javaslat Sebestyén Ottótól, az Erdélyi Háló Egyesület elnökétől érkezett, és a migránskérdésre vonatkozott. Meghívására ugyanis Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes látogatott el több erdélyi városba, úgy beszélve az új hazát keresőkről, mint aki közelről ismeri nem csak a folyamatot, hanem az érintett embereket is a Jezsuita Menekültszolgálat tagjaként.

A Belső iránytű vendégeként Gyergyószentmiklóson előadást tartó Sajgó Szabolcs dédapja Tekerőpatakon született. A jezsuita szerzetes Kanadában élt, Magyarországra hazatérve meghonosította a Szív újságot, a Szentjánosbogár mozgalmat, jelenleg a Párbeszéd házát vezeti Budapesten, ahol a nemzetek és vallások közötti dialógusban az igazságosság ügyét próbálják szolgálni. Úgy tartja, minden menekülthullámnak megvan a maga sajátossága, ami talán mégis közös az, hogy ha Jézushoz köze van valakinek, akkor nem tud közömbösnek maradni aziránt, aki valóban rászorul. De a segítségnyújtást a józan belátás kell vezérelje.

Tisztán látni, nem általánosítani

„Tőlünk nyugatabbra nem tudják realizálni a helyzetet, nem tudnak mit kezdeni a veszélyekkel, amelyek a létbiztonságot fenyegetik. Föl kell készülni arra, hogy az európai helyzet az erdélyi lakosságot is érinteni fogja. A cél az, hogy ne váratlanul érjen a migráció, legyen gondolati, érzelmi pálya, ami mentén döntéseket hozunk” - fogalmazta meg előadásának célját.

Nemrégen Irakban jártak Böjte Csabával és Hölvényi György európai parlamenti képviselővel együtt. Ebből az élményből idézett: „Néztük a teljesen vagy félig elpusztított településeket, a halál nyomait. Szörnyű állapotok voltak. Találkoztunk az ottani egyházi vezetőkkel, és egyhangú volt az emberek vágya: ha egy mód van rá, otthon tudjon maradni, ne kelljen elmenekülni. Ahhoz várnak segítséget, biztonságot, hogy legyen értelme ott maradni. És ez a vágy sok muzulmánra is érvényes. Iskolák épülnek, magyarországi segélyből is... Mert az emberek jelentős része nem akar elmenni onnan, ahol született, ahol otthon van nyelvileg, kulturálisan, vallásilag. De egy részüknek nincs más választása, minthogy elmenjen. Libanonban majdnem annyi menekült van, mint a helybéli lakosság, és amikor ott is ellehetetlenül a helyzet, indulnak tovább.”
Nem akar tehát mindenki hét határon át utazni, sőt vannak, akik alig várják a hazatérést: „Egy franciaországi menekülttáborban egy muzulmán mondta el: én minél előbb haza akarok menni, mert ez nem az én világom. Ti itt mindent fontosabbnak tartotok, a biztonságot, biztosítást, de a normális emberi kapcsolatoknak nem adtok elég jelentőséget. Köszönöm, hogy befogadtatok, de amint a helyzet Szudánban javul, én megyek vissza.”

500 ezer imámot képeztek

A másik véglet is jelen van a migránsok körében: Egyiptomban kiképeztek már félmillió imámot, akiknek az a feladatuk, hogy az Európába özönlő muzulmánok számára a vallási közösséget erősítsék, a mecsetekben szolgáljanak. Mit is hirdetnek ezekben a mecsetekben? „Hosszú ideig tagja voltam egy olyan európai vezetésnek, amely a vallásközi párbeszédet segítette. Egy sejk 12–13 éve Budapestre érkezett, és elmentünk együtt egy-két mecsetbe. Ott ő erős hangon szólalt fel, és utána elmondta, mit közölt: hogy ők most itt vannak, ezt a világot kell komolyan venni, ezeket a törvényeket tisztelni. Válasza volt ez arra, amit a mecsetben tartózkodóktól hallott, hogy a keresztény, a magyar világ el fog múlni, különben is mi magyarok az ő alattvalóik vagyunk. Nem hallgathatjuk el, hogy vannak menekültek, akik így gondolkodnak” – fogalmazott Sajgó Szabolcs, tudásából osztva meg: „Az iszlám azt tanítja rólunk, keresztényekről, hogy hitetlenek vagyunk. Arám atya, egy káld pap mondta el nekem, hogy higgyem el, kétféle törvény létezik az igazhitű muzulmán számára: ha valahol az iszlám kisebbségben van, akkor ő a türelmével, szeretetével tegyen tanúságot mindenfelé az iszlám magasabbrendűségéről. De ahol többségben van, ott az lép életbe, hogy Allah igaz gyermekeié a világ, Allahtól kapták ők, így nekik van joguk azok vagyonához, házához, felségéhez is, akik hitetlenek. Tudom, hogy vannak, akik megtérnek, én időről időre keresztelek muzulmánokat, akik Jézushoz csatlakoznak, vállalják ennek az árát. Tudni kell a fanatikusok felfogásáról, hogy úgy tartják, a tizedik századi választott útról aki le akar térni, azt keresztre feszítik, meggyalázzák, nagyobb ellenségnek számít, mint a hitetlenek. Ez a választott út arról szól, hogy a Koránnak van két része: az első nagyon rövid, békességes, a második a kardról szól: addig a kardnak kell uralkodnia, amíg mindenki muzulmán nem lesz. Emellett döntöttek, és ha valaki azt mondja, az iszlám nem lehet a kegyetlenség vallása, azt ma is kiirtják maguk közül. A muzulmánoknak viszont a nagy többsége, békés ember. Ezt nem szabad nem látni.”

Sok a vadásztársaság, sok az erőszak is

A hallgatóság által feltett kérdésekre reagálva fejtette ki nézetét, miszerint megtévesztőek a sajtóból jövő információk, hogy létezik egy összeesküvés-elmélet: „Én azt mondom, elég sok ember próbálja sütögetni a hatalmi, a hiúsági pecsenyéjét ennél a tűznél. Sok érdekcsoport. Anglia GDP-jének nagyon magas százaléka a hadiiparból van. Eladja mindkét oldalnak, ők lőnek egymásra, és ez bevételt jelent. De lehetne tovább sorolni, és ezért lenne butaság egy összeesküvés-elméletre redukálni ezt a helyzetet. Ez egy nagy vadászterület, amelyen sok vadásztársaság működik.”

Ezzel szemben azt mondja, a számos nemi erőszak, amit menekültek követnek el, az valóság. „Én is láttam a határnál, hogy jönnek a csoportok, 40–50–80 fővel, és legtöbbjük fiatal férfi. Vannak, akik előőrsként érkeznek, hogy majd hozzák a családjukat, vannak, akik belecsömörlöttek az öldöklésbe, vannak, akik gazemberségük miatt a törvény elől menekülnek, vannak, akik egyszerűen jobb életre vágynak, de olyanok is, akik meg vannak győződve, hogy Allahnak meg kell tenni ezt az áldozatot, tanúságot kell tenni az igaz hitről, az iszlámról. De a legnagyobb imádságos életű férfiak is nehezen tudnak korlátot szabni az ösztöneiknek. Aki nem méri fel, hogy ez a helyzet elő fog állni, az buta. Ez nem lelkesítő, tudom, de az igazság szabadít meg.”

Szembenézve a tényekkel

„Ez a helyzet, amiben mi élünk. Erre kell olyan válaszokat találnia az embernek, ami nem félelemből, nem gyűlöletből, nem bosszúból van. Csak akkor tud az ember keresztény választ adni erre a kihívásra, ha van hite, erőforrása hozzá. Az emberben kell legyen türelem, belső figyelem és éberség ahhoz, hogy felismerje: akivel éppen beszél, az valóban segítségre szorul-e? Valóban nekem kell-e segíteni? Abban kell-e segítenem, hogy itt maradjon, vagy abban, hogy haza jusson? Ha itt marad, akkor is a segítségnyújtás határát az szabja meg, hogy nekem van egy állapotbeli kötelességem a családom, a közösségem iránt, és a segítségnyújtás miatt nem hanyagolhatom ezt el. Felelősségemet kell mérlegelnem, ezt követeli a józan emberi belátás és a lelkiismeret” – javasolta szerzetes.

Ne süllyesszük el a saját hajónkat!

Sajgó Szabolcs úgy gondolja, nem kell 50–100 év ahhoz, hogy ha hagyjuk, a muzulmánok átvegyék a hatalmat Európában. Egyszerűen azért, mert mernek radikálisak lenni, ki vannak képezve. „Amit Ferenc pápa mond, és nem mondhat mást, hogy minden helyzetben és mindenkivel szemben az embernek jézusi magatartással kell közelednie. Mert ez nyithatja meg a kaput, hogy a másiknak az élete is jobb irányba fordulhasson. Sokat kritizálják a Szentatyát, de nagyon kiegyensúlyozott a véleménye. Képzeljék el, ha mást mondana, az emberben lévő sötétebb énnek adna zöld utat. Ő nem arra akarja buzdítani az embereket, hogy süllyesszék el a saját hajójukat, és úgy segítsenek. A mi dolgunk tehát a józan ész használata: ők vannak nálunk, tartsák be a szabályainkat, ha nem, menjenek haza. Nincs helye a követelőzésnek, nem mi kell levegyük a keresztjeinket, hogy őket ne sértsük. Az igazságosság és a szeretet nem mondhat ellent egymásnak. Én a hülyeséget nem szeretgethetem, mert azzal csak a bolondgombát növelem.”

Egy nyáj és egy pásztor

Sajgó Szabolcs felszentelésekor választott papi jelmondata: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell.” Ezüstmiséjén a folytatás mellett döntött: „Hallgatni fognak szavamra.” Aranymiséjén tovább folytatná a biblia gondolatot: „és egy nyáj lesz, és egy pásztor”, mert úgy gondolja: „Akkor is, ha nagy árat kell fizetni, hogy az ember kitartson, de nincs más lehetőség, mint ebben hinni.”