Szerdán este nyolc órától a felszegi csengettyû mellett lévõ emléktáblánál igeliturgia keretében emlékeztek több mint félszázan az 1944. szeptember hetedikét követõ katonai események civil, fegyvertelen áldozataira.

Ft. Msgr. Bodó Péter pápai káplán, esperes, nyugalmazott plébános felidézte a felszeg égéséhez fõzõdõ emlékeit, a csíkszentdomokosi erdõkig ellátszó lángnyelvek riasztó látványát. (Akkor õ, 16 éves gyergyói gimnazista, oda menekült családjával).

Az igehirdetés és emlékezés után a jelenlévõk – többen a néhaiak utódai – közösen imádkoztak, majd virágot, koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A 384 család földönfutóvá válása, 20 ártatlan személy, köztük gyermekek halála örök emlékeztetõ kell, hogy maradjon, ne csak elsuttogott, balladás történet.

Vasárnap immár 21. alkalommal emlékeztek meg az 1944. szeptember 7-én a Gac-oldalban életüket vesztett 159 honvédrõl, a székesfehérvári 3. Szent István gyalogezred pótszázada tagjairól.

Emlékezõbeszédet Mezei János polgármester, Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere, Gergely István egykori római katolikus plébános, aki Tõkés László, az Európai Parlament alelnökének, a megemlékezés egyik fõvédnökének levelét is felolvasta.

A biztatás hangját megpendítõ beszédek nagy ívben elkerülték a napi politikai csatározásokat, ezért felhõtlenül emlékezhettek együtt a résztvevõk.

Igeliturgiát Czikó László, helyi római katolikus lelkipásztor tartott.

Az ünnepség keretében Czikó László megszentelte és megáldotta a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör által Gyergyószentmiklósnak adományozott zászlót: a székesfehérvári 3. Szent István gyalogezred zászlójának hasonmását, amit a baráti kör titkára, Oláh László adott át megõrzésre Mezei János polgármesternek.

A megemlékezésen közremûködött a székesfehérvári Kodály Zoltán Zeneiskola egyik diáklány-dalcsoportja és a tekerõpataki Harsona Fúvószenekar.

A koszorúzást – melyen a város valamennyi politikai szervezete és több civil szervezet koszorúval tisztelgett – és a himnuszok eléneklését követõen a meghívottak számára a Maros vendéglõben állófogadást rendeztek. Keretében okleveleket és figyelmességet nyújtották azoknak, akik támogatásukkal, munkájukkal hozzájárultak e hagyományossá vált megemlékezés meggyökeresedéséhez. Köztük Bajkó Imre bácsinak, aki a katonák eltemetésénél, mint gyermek vett részt, s aki emlékeit megosztva sokat segített az esemény körüli ködoszlatásban.

Szász Félixnek és dr. Jakab Gyulának a 20 ártatlan gyergyószentmiklósira emlékeztetõ táblák és emlékhely megvalósításáért, Portik Csaba és Sándor Pongrác vállalkozóknak az emlékmûvek és a megemlékezések önzetlen támogatásáért.

Az állófogadáson pohárköszöntõt Fodor Lajos, ny. vezérezredes, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára (a rendezvény másik fõvédnöke) és Virág Zsolt szervezõ mondott. Mezei János polgármester is köszöntötte a jelenlévõket.

Bajna György

67 év múlva – már csendesen

(Az 1944. szeptember 7. emlékére)

A föld, mely felitta véretek

Nem kiált haraggal értetek.

Csak intené minden jó fiát:

Gondoljon rátok ma – oda, át.

Mi történt akkor, veletek?

Ma sincs rá épkézláb felelet.

Máig kísért titok, hallgatás,

õ volt az egyetlen útitárs.

Sírhatták ezren, hogy itt a tél!

Vesztes csak az lehet, ki nem él.

Akinek ágya lett: szikes föld,

Akit övéi mély gyásza föd.

S az, akit nem, soha meg se lelt,

Bár évekig várt asszony, gyerek.

Nem lehet feledni annyi jajt,

Bár üszök alól a fû kihajt.

A rög, mely felitta véretek,

Tenyerén hord ma is titeket.

Ringat, õriz: édes, jó anya.

Fölötte Isten szép kapuja.

Erõtlen, kopott, ráncos a szó,

Csupán az emlék biztatgató.

Nincs benne indulat, bûn, harag.

Kongat szívünkben: éber harang.

2011. szeptember 6-án

Bajna György