Van, aki azt gondolja, halmozottan hátrányos helyzetű az, aki keresztény, értelmiségi, ráadásul még nő is. Ennek ellenkezőjét bizonyítja az a tíz hölgy, aki a Nőszirom beszélgetőkötet főszereplője. Kérdezőjük, a könyv szerkesztője volt a Belső iránytű vendége.

Simon Emőke kommunikációs szakember kérdezte múlt pénteken a kérdezőt, Bodó Mártát. A Verbum kiadó főszerkesztője, irodalom- és színikritikus ugyanis úgy döntött, hogy közel hozza azokat a nőket, akik méltatlanul vannak árnyékban. Az értelmiségi, egyház közeli szolgálatot vállaló tíz személlyel beszélgetve kerekedett ki egy Mária Rádiós sorozat, majd ezek a mélyinterjúk kerültek a Nőszirom című kötetbe, jelentek meg a Lector kiadó gondozásában. A kérdező-szerkesztő elképzelése szilárd volt: azt akarta, hogy többet mutasson meg az értelmiségi nőkből, mint ami a felszínen van, hogy a hivatásuk alakulása mellett az értékrendjükről, hitükről is szó lehessen. Azt is fontosnak tartotta, hogy ne vágott-szerkesztett beszélgetéseket adjon az olvasóknak, ne csak a tartalomból, annak hangulatából is részesüljenek. Bevallotta, számára minden alkalom különleges volt, és mások történetéből ő is sokat tanult.

Aki felszolgál, kiszolgál, szolgál

„A katolikus sajtóban, ahol én dolgozom, a férfiak eléggé fókuszban vannak, viszont elég sok nő is van, aki felszolgál, kiszolgál, szolgál, de róluk nincs szó. Pedig ők is kaptak talentumokat, és ezekkel, szerzetesként vagy éppen családanyaként, értelmiségiként, élni akarnak a közösség érdekében” – határozta meg a kötetben szereplők közös jellemvonásait Bodó Márta.

Az élet teljességének teret adni, a gondolatok megnyesése nélkül – ez vezérelte a beszélgetések stabil partnerét. Nem celebek sztorijait hozta előtérbe, hanem olyan gondolatokat, melyekből az olvasó töltekezhet. „Én unom a pletykákat, a tartalom nélküli beszélgetéseket. Fodrászt is úgy választottam, hogy ha fél háromra hív, akkor fél háromkor az ollója már a hajamban legyen. Úgy érzem, hogy nekem nincs időm meghallgatni mások rejtegetett dolgait egy harmadik személytől, viszont sokkal jobban érdekelnek azok a dolgok, melyek amiatt maradnak rejtve, mert csak a felszínt vagyunk hajlandóak meglátni.”

Asszonyok életei

„Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. De mi van a sikeres nők mögött? Erre voltam kíváncsi” – mondja Bodó Márta, akinek ötlete nyomán különböző élethelyzetekben lévő hölgyek kaptak lehetőséget a megszólalásra. Így például az a református lelkész, akinek férje teológiai tanár, és van négy gyerekük, de emellett az anya ledoktorált. Mögötte például a férje állt, hogy feladatait összeegyeztethesse. Két kórházlelkész, a református és az unitárius lelkésznő szólal meg, akik sokakat kísérnek a gyógyulás vagy éppen a búcsúzás útján. Elképzelhető, milyen érzés az anyának a saját csecsemője mellől elindulni a kórházba, egy haldokló csecsemőhöz, hogy megkeresztelje, mellette legyen az utolsó perceiben, majd onnan hazatérni, a küszöbön hagyva a gyászát. Erős hitbeli hozzáállásra van szükség ilyenkor. A betegágy mellett megszűnik a felekezetieskedés, az elválasztó fal, ott van a szenvedő ember, akinek az számít, hogy van egy kéz, amit megfoghat.

A sorban van a Budapesten élő irodalomtörténész, költő, négygyerekes anyuka, sokunokás nagymama, vagy az a szerzetes nővér, aki hatvan lánnyal lakik együtt egy egyetemi lánykollégiumban, csángó gyerekek számára szerveznek minden nyáron tábort, ugyanakkor egy hihetetlen művészlélek. Egy másik szerzetes nővér, aki vegyes családból származik, fizika szakos tanárként végzett, majd teológiát, újságírást tanult, egy évet Kamerunban töltött, ma angol rendi társaival vezet lelkigyakorlatokat annak ellenére, hogy régebb azt tartotta, ő képtelen idegen nyelvek megtanulására.

Megszólal az a négygyerekes családanya is, aki a gyulafehérvári egyházmegye családpasztorációjában dolgozik, és beszél arról, hogy a legnagyobb gyermeke szívbetegséggel született, rengeteg műtéten ment keresztül. Megrendítő, hogy anyaként orvostól orvosig szaladgált beteg gyermekével, miközben a másik kettő otthon volt, és ezt a helyzetet férjével fel tudták ajánlani Istennek. A beszélgetés után, a könyv megjelenése előtt ez a tíz-tizenegy éves gyermeke meghalt, így arról is képet kapunk, hogyan nem pusztultak bele ebbe a veszteségbe, és hogyan adott ez az anya később életet egy kislánynak.

A karrier nem könyöklés

„Ezek a nők lehet, hogy erősek, biztos, hogy hihetetlen lelki erő is van bennük, de nekem a nagy élmény az volt, hogy mindig belefeledkeztem ezekbe a beszélgetésekbe. Elvarázsoltak, feltöltöttek, új ötleteket adtak. Kreatív energiákkal töltött fel mindegyikük” – mondja Bodó Márta, meggyőződve arról, hogy ezen nők életében nagy szerepet játszik a hitük. Rá is kérdezett hitük megélésére, az imamódjukra, és hogy hogyan tekintenek életük egy-egy mozzanatára ezzel a hittel, női mivoltukban. Bár vannak életszakaszok, amikor az emberek úgy élik meg, halmozott hátrány kereszténynek, értelmiséginek, nőnek lenni, de ez nem általánosítható teljes létükre, mint ahogy a karrier sem negatív kicsengésű szóként van jelen az életükben, az életpályájuk része.

Tanító történetek

„Az ember, amikor ír, egy kicsit a maga útját is keresgéli, és bennem a huszonéves egyházi szolgálat alatt nagyon sok kérdés fogalmazódott meg. Azért is kérdezgettem hasonló munkakört betöltő nőket, hogy én is tanuljak belőle. Az egyik tanulság számomra az volt, hogy a karriert nem kell elutasítani. Nem az az Isten akarata, hogy lelki, szellemi és anyagi sötétségben üldögéljünk, hanem úgy kedves az Úr előtt, hogy amire talentumot adott, azt ki kell bontakoztatni” – vonta le magának az egyik következtetést a kérdező. Továbbá felfigyelt arra, hogy „azt mondták nekünk, még 1989 előtt, hogy kisebbségiként, ha érvényesülni akarsz, háromszor olyan jó kell legyél, mint a többségiek. Én sokszor éreztem, hogy nőként háromszor olyan jó kell legyek, mint egy férfi az azonos mértékű elismerésért. Úgy tűnik, a világ kezdett elmozdulni abba az irányba, hogy a nőnek nem az az életfeladata, hogy a férjét kiszolgálja. Hogy ez rossz irány-e? Az, akinek a lábujjkájára lépnek, rossznak tartja.”

Találkozni a szenvedéssel, belelátni, amint a sokirányú feladatok megtalálják helyüket és megoldásukat a nap huszonnégy órájában, feltöltődni mások hite által – erről is szólt a Belső iránytű előadása, és erről lehet olvasni a nem csak nőknek ajánlott Nősziromban.​