A 2012.évi második gyergyószentmiklósi Háló találkozó

Rendhagyó Háló találkozón vettünk részt Gyergyószentmiklóson, a három éve alakult Szent István plébánia és Háló „együtt-rendezvényeként". Már a meghívás eltért az általunk megszokottól.

Karcsi pap kijelentette, hogy a plébánián működő minden közösségnek részt kell vennie. Ennek a felszólításnak azért lehetett létjogosultsága, mert a részvételi díj teljes mértékben pályázati pénzből jött össze.

A célja ennek az alkalomnak az volt, hogy a plébánián működő lelkiségi csoportok egymást megismerjék, belelássanak egymás életébe, nehézségeibe, örömeibe, és ezáltal épülve, megújhodva, erőt merítve saját közösségeiket táplálják. Egy ilyen kisvárosban nehéz határt húzni két plébánia között, hiszen egymás közösségeibe jártunk, még mielőtt lett volna Szent István templom, de mégis valami határvonal meghúzódott.

Csató Béla atya fergeteges, jó humorú, lényegre tapintó, észhez térítő előadása úgy betöltötte lelkeinket, hogy a nyolc kiscsoport mintha gravitáció nélkül működött volna utána, és tette közösbe értékeit. Olyan érzésem volt a kiscsoportunkban, mintha Háló táborban lennék. Tapasztalt, nagy múltú közösségi tagok gyöngyszemeiből szemezgethettünk.

A délutáni részen sajnos nem vehettem részt, de hallottam, hogy Ottó tartott egy műhelymunka-előzetest az érettségről, majd több csoportra oszolva közös alkotó munkába kapcsolódtak be a résztvevők, ahogyan az utóhangokból hallottam, nagy sikerrel.

Majd autóba ülve a kb. hetven résztvevő (17 közösségből) elgurult saját templomába, és közös szentmisében, amelyet egyik egyháztanácsos férjéért mutattak be, adott hálát az Úrnak.

Gratulálok, Szent István plébánia, hogy megálmodtátok, és az élő plébánia közösség iskolapéldáját mutattátok be, nekünk, egymásnak, magatoknak! Isten áldása kísérjen továbbra is.

Pázmán Enikő