Kegyelem: olyan pillanatok az életünkben, amikor az örökkévalóságot érezzük meg – hangzott el egy lehetséges megfogalmazásban a Belső Iránytű legutóbbi előadásán a választott téma. Márton József gyergyótölgyesi plébános több szempontból vizsgálta a kegyelmet, a kegyelmi pillanatokat életünkben, hogy aztán a szavak teremtő erejére és a kegyelmi állapotban elhangzó szavakra térjen ki.

A teremtő szó

A megváltás a kegyelem csúcsa. Mert a törvényben nincs irgalom és nincs kegyelem. Az a tükör, mely megmutatja ugyan, hogy piszkos az arcod, de nem tudja letörölni azt. Nekünk nemem csak az jutott osztályrészül, hogy csodáljuk Jézus csodatevő erejét, hanem a kegyelem által mi is teremteni tudunk szavunkkal, magatartásunkkal, jelenlétünkkel.
Jézus a szeretetével gyógyított, a kegyelem eszközévé válva.Szeretetével kitöltötte azt a hiányt, amit mi fájdalomnak, betegségnek nevezünk. Mert az okosak úgy fogalmazzák meg, hogy nem létezik sötétség, csak a világosságnak a hiánya.
Ha kegyelmi állapotban vagy, teremtő, gyógyító a te szavad, a te szereteted is.

Fontos az, hogy ne tévedjünk. Jézus is csak úgy tudott gyógyítani, hogy a szó mögött teljes egészével, gondolatával ott volt. Kegyelmi állapotban volt, hiszen ő a Szentháromság szeretetközösségében él. Minél mélyebb a szeretet annál nagyobb a fedezete annak a szónak, és így annál mélyebben tud megérinteni, meggyógyítani téged.

Kegyelmi állapotban elhangzó szavak

Amikor egy férfi ránéz egy nőre, és azt mondja, hogy legyen, akarom, hogy éljen. Megfogan valami. Kegyelmi pillanat, melyből valami új, valami csoda születik.
Mennyivel jobb lenne, ha tudnának egymás szemébe nézni a házaspárok, a barátok, és azt mondanák: Örülök, hogy élsz. És örülök, hogy ezt az életet megosztod velem.

Legyél áldott ember! Hány fiatal, hány ember él, dolgozik úgy, hogy hiányzik az életéből az áldás. A szülei elmulasztották kimondani, hogy: gyermekem, áldásomat adom arra, amit csinálsz. Mert te választottad, mert te szereted őt, mert te ezt akarod csinálni, hát légy áldott.

Legyél boldog! Soha nem tudom kitörölni a szívemből és emlékezetemből, amikor egy tizenöt éves srácot temettem el. Az édesanyja kérte, hogy a ravatalozóban elbúcsúztassa. Amikor meg tudott szólalni, elmondta: szerettem volna, hogy leérettségizzél, szerettem volna látni, ahogy megnősülsz, szerettem volna látni az unokáim... Legyél boldog ott, ahol vagy. Ha van kegyelmi állapot ebben a fájdalmas pillanatban, akkor ez az. Mi lenne jobb, szeretőbb szó, mely Istenhez tud elkísérni?

Isten veled! Isten legyen veled! Minden személy kamaszkorban átmegy egy krízisen. Amikor úgy érzi, nem jó irányba megy, senkinek sincs szüksége rá, amikor egy az egyben magára marad, úgy érzi, nincs értelme az életének. Ilyen pillanatban mentem én Csintalan atyához, aki mosolygott rajtam. Nagyon mérges voltam. Azt mondta, Józsi, úgy érzed, senki nincs veled? De veled van az Isten. Ez egy kegyelmi idő.
Amikor az életünkből levetkőzünk mindent, amiről azt hittük, hogy a biztonságunkat adja, amiben bíztunk. És amikor mindent elveszítettünk, az egy kegyelmi idő. Mert ez az a pillanat, amikor nagyon mélyen meg tudjuk tapasztalni, hogy mindenki elhagyott, de Isten ott van velem. Ez az a pillanat, amikor nagyon szorosan bele tudunk kapcsolódni a Szentháromságos Isten életébe ez az, amire azt mondjuk, hogy megszentelő kegyelem. Megérezzük az Isten ingyenes szeretetét, a kegyelmét.
Annyi a panasz. De ez kegyelmi idő mindenki számára. Nem mondom azt, hogy fájdalommentes megélni az egyedül maradottságot, a kiszolgáltatottságot, de megérzed: Isten ott van veled.

Balázs Katalin