Ajándékká válik a megajándékozott

Van, aki kisebb, van, aki nagyobb keresztet cipel a vállán. Mindkét táborból van, aki csüggedt, elkeseredett, és van, aki azt mondja: nem adom fel. Böjte Csaba ferences szerzetes és a Nemadomfel együttes volt múlt csütörtökön a belső iránytű vendége. Megtelt a templom, és láthattuk, a tánchoz nem tökéletes lábak, az énekléshez nem jó szemek szükségesek, és tolószékből is lehet büszkén mondani: többgyerekes, boldog édesapa vagyok. Mert nem érdemes azt hiányolni, ami nincs, jobb megnézni, mi az, ami megadatott.

Ajándéknak, áldásnak lenni egymás életében, értékelni azt, amit nekünk adott az Isten – erről szólt Böjte Csaba belső iránytűs előadása a Szent István templomban, ahol az állóhelyeknek is került gazdájuk múlt csütörtökön. Isten nem teremt selejtet – erről szólt ötezer gyermek nem vér szerinti, de édesapja.

Dr. Bakó Hajnalka pasztorál asszisztens volt az előadó a Belső iránytű legutóbbi rendezvényén. Amint már szokásossá vált, telt ház fogadta ezúttal is a meghívottat, aki a címben is megfogalmazott Hol kezdődik a mennyország? kérdésre válaszolva elmondta: „ott, ahol elkezdem keresni a belső iránytűm követésével.”

Számos történet által érzékeltette az előadó, hol is kezdődhet a mennyország, mennyire fontos, hogy megértsük betegségeink lelki hátterét, és személyes élményeit osztotta meg arról is, hogy a halál számára szentség.

Zsúfolásig telt a Szent István plébánia terme és bár kétórásra sikeredett a szokásos másfél óra helyett a Belső iránytű legutóbbi előadása, bizonyára még számos kérdés maradt a résztvevőkben. Értünk termő gyógynövények címmel hirdették az eseményt, a csíkkarcfalvi Macalik Ernő biológus előadását.

Macalik Ernő biológus, természettudományi író, aki évtizedek óta gyűjti, termeszti a gyógynövényeket, és teakeverékeket is készít, elsősorban arra törekedett az előadás során, hogy „tegyük helyre a dolgokat”, gondolkodjunk, mielőtt elhiszük a csodás készítményeket hirdetők állításait.

„Ha csak annyit visznek haza az előadásból, hogy sose feküdjenek le hideg lábbal, már akkor át tudtam adni valamit a vízterápia lényegéből” – fogalmazott Péter Mária, Imelda nővér nemrég Gyergyószentmiklóson. Előadásának címe A vízben rejlő erő volt, üzenete pedig: egészségünket nem visszaszerezni, hanem megőrizni kell.

Péter Mária, vagyis Imelda ferences szerzetesnővér Székelyudvarhelyről érkezett nemrég Gyergyóba, hogy megossza közönségével azt a tudást, amelyet Kneipp-terápiának neveznek, és amelyre külföldön már orvosok szakosodnak. Ő Németországban tanulta ki a gyógyítás ezen válfaját, jelezve: egyik nővértársuk Kneipp tanítványa volt. A terápia névadója Sebastian Kneipp (1821–1897) német katolikus pap, aki lelkészi hivatását természetgyógyászati tevékenységgel egészítette ki, világhírű vízgyógyászati módszert fejlesztett ki, amely ma is Kneipp-kúraként ismert. Kneipp újra felfedezte és kifejlesztette a módszert, amely a víz gyógyító hatásán alapszik. Mint az előadáson kiderült, nem a sokat igyunk, jobban leszünk technikáról van szó, a nővér a sok helyett inkább a keveset és gyakran módszerét ajánlja. Mint kifejtette, a víz hőmérséklete ugyanakkor nagyon hasznos borogatásra, fürdőre: segíti a test ellenállóbbá tételét, sőt, olyan bajok gyógyítását is, mint a székrekedés vagy klimax.Imelda nővér szerint belső iránytűnk jelzi, az egészség megőrzése rajtunk is múlik. "Érdemes feltenni a kérdést: mit teszek én az egészségemért? Kneipp szerint a test a lélek lakóháza, kölcsönösen hatnak egymásra. Hiába ápolom folyamatosan a lelkemet, ha a testemet elhanyagolom – erről szól a terápia. Németországban a medicinának része, nem varázslat, nem is csodadolog, és nem elég egyszer kipróbálni" – mutatott rá a szerzetesnővér. Hozzátette, a terápia a kitartásról is szól, szigorú szabályok mentén, a rendszeres alkalmazás hozza meg a gyümölcsét. Az előadó bemutatta a füzetet is, amely alkalmazásokat és útmutatásokat tartalmaz egyes kezelésekhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy pontosan be kell tartani a javasolt időt, és nem szabad változtatni a módszeren, mert akár ellenkező hatást is kiválthatunk.