„Szépnek látom a világot, és örvendek minden apróságnak” – vallja egy parányi termetű hölgy, aki testi fogyatékossága révén több mindenben korlátozott, mégsem adja át magát a kesergésnek. Mások sajnálatából sem kér, humorérzékével, csillogó kék szemeivel ő önt erőt azokba, akiknek láthatóan semmi bajuk se kellene legyen. A gyergyóditrói Vencsel Katika kötetbe gyűjtötte élete néhány történetét, ennek bemutatójára került sor a Belső iránytű legutóbbi rendezvényén.

A gyergyószentmiklósi Szent István plébánia a negyedik helyszín volt, ahol a nagyközönség megismerhette a Sosem növök fel című kötetet. A szerzőt elkísérte a község polgármestere, Puskás Elemér, a gyermekkori barát, Bajkó Csilla mentálhigiénés szakember, a kötet szerkesztője, Nagyálmos Ildikó újságíró valamint Böszörményi Zoltán, a könyvkiadó vezetője. A felsorolásból nem hiányozhat Katika testvére és sógora, hiszen miután szüleik meghaltak, együtt élnek a testvérek, Edit a szervezés terén tökéletesítette magát, férjének feladata pedig többek között karon ülő gyerekként hozni-vinni sógorasszonyát, és nevetni nagyokat különös humorán.

Dr. Szabolcs Zoltán szívsebész Gyergyószentmiklóson tartott előadást mindazoknak, akik a Belső iránytű szervezőinek meghívására érkeztek a Szent István templomba, ugyanis a plébánia nagyterme szűkösnek bizonyult március 22-én. Egy hármas szövetségről szólt az orvos, bevallva: „a koszorúerekről, billentyűkről jobban tudna beszélni, mint arról az érzésről, ami az istenkapcsolatból fakad.”

Aki arra volt kíváncsi, hogyan zajlik egy szívműtét, megtudhatta: „Ne féljenek, nem fog fájni. A szegycsontot átvágjuk dekopírfűrésszel, a szív-tüdőmotort bekapcsoljuk, a műtét alatt ez helyettesíti a szívet.” Budapesten mostanáig 520 szívátültetés volt, ezekhez képest a kisebb beavatkozások rutinmunkának számíthatnának, de mégsem azok. Dr. Szabolcs Zoltán elmondta, számos csodás gyógyulást és megmagyarázhatatlan halált látott közelről, a miérteket pedig hiába kereste. Gyergyószentmiklósi látogatása hozott ebben változást: a Belső iránytű megkezdése előtt Keresztes Zoltán plébános szavai hozták a fordulatot: ne ragadjunk le a miérteknél, hanem lépjünk tovább a hogyan tovább kérdéséhez.

„Olyan időket élünk, amikor nem lehet passzív keresztényként élni” – így fogalmaz egy polgármester, aki tanúságtételre érkezett Gyergyószentmiklósra, a Belső iránytű legutóbbi vendégeként. Gondolatai főként azokat lepték meg, akik a hitet és politikát összeegyeztethetetlennek tartják. Szavai megnyugtatták az éles határt szabókat: korábban ő is közéjük tartozott. Ma már tudja: község- és közösségvezetőként a jó döntések úgy születnek, ha menedzser-konzultánsával, Istennel megvitatja azokat.

Sófalvi Szabolcs Maroszentgyörgy polgármestere feleségével, Adéllal érkezett Gyergyószentmiklósra. Sokszor járnak ugyanazon úton: akkor, ha jegyes kurzust kell tartani, ha tanúságot kell tenni, ha a munka mellett szabadidőt szerveznek maguknak, és akkor is, ha döntést kell hozni. Társak, de hárman vannak párban, Istent nem felejtik ki az életükből. A belső iránytűjükről tudhattunk meg többet, és azt sem hallgatták el, hogy az Istennel járt élet sem akadálymentes.

Szembenézni a valósággal, arról prédikálni, amiről a hívek hallani akarnak, abban segíteni, amiben igénylik az egyház támogatását – ez volt a célja a kérdőíves kutatás megrendelőjének, a gyergyószentmiklósi Szent István egyházközség plébánosának. A kiértékelőn, a szerda esti Belső iránytű rendezvényén sok volt a meglepetés... még a megrendelő számára is.