Bátor Botond pálos szerzetes életvezetési tanácsadóvá vált egy estére a Belső iránytű meghívottjaként. Az életvezetés művészete címmel tartott előadást a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián telt háznyi érdeklődőnek. A „fehér barát” elmondta: nincs újdonság az ő közlendőjében, ahogy a pszichológusok mondandója sem mai keletű, hiszen az életvezetéshez szükséges bölcsességeket már réges-régen leírták a remeték. A bölcsességhez harmónia kell, ezt érdemes keresnie az embernek. Rávilágított méltóságunk lényegére: értelmünk olyan, mint a föld, azt növeli, amit táplálunk. Ha a kukoricát, a jót öntözzük, akkor ételünk lesz, ha a nadragulyát, akkor a méreganyagot szaporítjuk.

A pálos szerzetes a pénz világáról az érték felé irányította a figyelmet, csodálkozásra adva okot azzal, hogy tulajdonképpen minden, ami ingyen van, az értékes. „Tehát a legnagyobb értékeink, az értelmünk, a reményeink, a hitünk, az, hogy szerethetünk valakit, a családtagjainkat, a barátainkat, a hazánkat, az intelligenciánk, a különböző képességeink, ezek mind ingyen kapott értékek, és ezek a legfontosabbak. És mi mégis a lényegtelent, azt, amiért fizetünk, azt tartjuk értékesnek.” Az „életvezetési tanácsadó” pár pontban határozta meg, hogyan tudunk értékessé válni, normális emberré lenni, akivel jó együtt lenni önmagunknak és másoknak is.

Az előadás hanganyaga

1. Értékesnek tartsam magam, hiszen csak így tudok másokat is értékelni. Legyek tudatában, hogy valaki akart engem, valaki hívott a létbe, szeretett. A szeretet lényege: akarom, hogy legyél. „Ha most lezuhannék a hegyről, / kiesne egy parányi, fekete betű / az Isten regényéből” – idézte Dsida Jenő versét a pálos szerzetes.
2. Arra mész, amerre nézel. Ha a kátyút, a fát nézed, akkor neki fogsz menni, ha a kikerülés lehetőségét kerülöd, akkor megúszhatod a csattanást. Vedd kezedbe az Evangéliumot, mert Isten akaratát, mint feleséged gondolatát nem tudhatod, amíg meg nem kérdezed! A vitorlás számára mindegy, honnan fúj a szél, ha tudja, hová szeretne kikötni. Ki kell tűzni a végső célt, hogy legyen, amihez igazodni. Házastársaddal sem lehet megtartó cél a lakás, az új kocsi, de segíthet a nehézségekben, ha tudod, feladatod, hogy őt elvezesd az üdvösségre.
3. Panaszkodás helyett kérj bölcsességet, hogy kibírd azt, amit nehéz eltűrni, és meglátod, megváltoznak körülötted az emberek!
4. Kellenek nekünk a példák, az eliteket nézzük. Az előadó egy idős emberről beszélt, aki mindig derűs volt. Békésen fogadta, hogy tolószékbe kényszerült, és nem csüggedt akkor sem, amikor bokából, majd térből vágták le a lábát. A kérdésre, hogy mi táplálja mosolyát, környezetével való kedvességét, miközben egyre félszegebb, így válaszolt: „Nem mindegy nekem, hogy Isten darabokban vesz-e magához, vagy egyben.” Ő azok közé tartozott, aki azokat a gondolatokat táplálta magában, amelyek előre vitték – jegyezte meg Bátor Botond, hozzátéve: a gondolatért, ami fejünkben megszületik nem vagyunk felelősek, de azért igen, hogy meddig éltetjük, hogy addig tápláljuk-e, amíg érzéseket fakasztnak, tettekké válnak.
5. Tekintsük kihívásnak a konfliktust! Igazán jól vitatkozni akkor tudunk, ha a helyünkön vagyunk, ha indulatok helyett kérni tudjuk: Jézus, te szólalj meg bennem, általam! Ha bocsánatot akarsz kérni, ne firtasd, hogy kinek van igaza. Tudatosan válaszd le az egyént a problémáról. Csak akkor menj bele a konfliktusba, ha tudod látni a másik értékeit. Tudd kimondani: kíváncsi vagyok, te miért haragszol rám. „Aki bocsánatot tud kérni, az az ember a helyén van. Tudja, bocsánatkérésével saját szabadságát kapja vissza.”

A Belső iránytű meghívottjának szavai még sokáig fognak visszacsengeni: az életet nem élhetjük le csak úgy, hogy van, hanem hogy ez egy kapott érték, meg kell tanulnunk formálni, alakítani, és ez művészet.

Balázs Katalin