Soha ne döntsünk krízises állapotban – volt a fő üzenete pénteken a Keskeny útsátorban a Czikó László katolikus lelkész, mentálhigiénés szakember által tartott interaktív előadásnak. Címe, A fiatalkor változásai – krízis helyzetek.

A krízis egy válság, egy olyan senki földje, amelyben valami megszűnik, de még nem kezdődött el valami új. A krízisben lévő személy fenyegetettséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget él meg. A serdülőkorból a felnőttkorba való átlépés egy óriási krízis, talán a legnagyobb az ember életében – hallhattuk. Amikor az ember belekerül egy ilyen állapotba, akkor visszasírja azt, ami volt, mert abban érzett valamiféle biztonságot. Minden krízisnek van egy jellemzője, van benne valamiféle veszteség. Elvesztem régi önmagamat és megtalálok egy újabb, fejlettebb, integráltabb, teljesebb új embert. A krízisek hozzásegítik az embert a fejlődéshez. Serdülőkorban szembesülünk a felnőttkor hibáival. Amit azelőtt tökéletesnek ítéltünk, rájövünk nem az. Ez is okozhat krízist.

Az „Ezt látnod kell!" mottónak szánt vezérgondolat alatt a gyergyószentmiklósi Szent István Plébánia július 17-19 között bibliatábort szervezett 20 (főleg) szociálisan hátrányos helyzetű gyerek számára Ivóban. A program tartalmi középpontjában Elizeus próféta és az ő korában történt csodák álltak, amik a prófétának a Jézushoz való hasonlóságát jelzik. A foglalkozások fő célkitűzése: látni és megláttatni a gyermekekkel azt, hogy Isten a mi életünkben is mennyi csodát tesz. A táborvezető, Ft. Bartos Károly plébános irányítása alatt csoportvezetőként besegítettek a szervezésbe és a napi témák feldolgozásába Dániel Margit óvónő, Ferenczi Julianna hitoktató, Ferenczi Attila hitoktató és Nagy Gizella, akik a KOEN Alapítvány 20. Vakációs Bibliahét - 2012 programajánlatából állították össze a tábor alapgondolatát körvonalazó témákat. A résztvevők csodálatos hegyi környezetben tapasztalhatták meg az egymásért való törődést a szeretetben, a másképpen való látást, azt hogy az ember nem csak a szemével, hanem a szívével is lát.

Április 17-én egy kisebb csoporttal Szovátára, az Outward Bound nevû táborba indultunk. A Szent István Plébánia lelkésze, t. Czikó László hívott össze egy 10-fôs ificsapatot, aminek köszönhetôen három napot töltöttünk együtt.

Amikor megérkeztünk a táborhelyre, még fogalmunk sem volt arról, hogy mi vár ránk. A gyönyörû természet, a táj és a vidám kis környezet csak javított a már amúgy is izgalmas helyzeten. Ott két vezetô várt ránk, így velük együtt töltöttük el ezt a pár felejthetetlen napot. Nem csak szórakoztunk a színes kis játékok között, hanem rengeteget tanultunk is. Többek között csapatban dolgozni, legyôzni félelmeinket, és talán, ami a legfontosabb, megtanultunk bízni önmagunkban, illetve társainkban egyaránt.