Az ember valamit elveszített, ezért megy tönkre. Áldozatként szenved, sodródik az árral, mindig gyászol, ezért mindig temet. De van mód arra is, hogy másfelé nézve mást lásson meg a világból, hogy irányítsa életét – erről beszélt Ilyés Zsolt lelkipásztor a Belső iránytű pénteki előadásán.

Az érdeklődéshez képest kicsinek bizonyult a Szent István plébánia, a templomot szinte megtöltötték azok, akik a címként választott kérdés megválaszolására voltak kíváncsiak: Áldozatai vagy irányítói vagyunk életünknek? A pénteki rendezvényen elhangzott Ilyés Zsolt-gondolatokból idézünk az alábbiakban.

Szabad végigkeseregni az életet

Lehetünk az életnek áldozatai, az élet lehet olyan, mint egy ár, és mi sodródhatunk, de választhatjuk stratégiaként azt is, hogy megpróbáljuk kézbe venni, irányítani.

Élhetünk úgy, hogy áldozatok vagyunk. Valaki miatt keseredett meg az életem. Én semmit sem tehetek, mindig külső tényező a hibás: a főnök, a gazdasági helyzet, a házastársam okozza a boldogtalanságomat. Aki áldozat, az kesereg, gyászol, szomorkodik, temet. Tehetetlennek érzi magát, mindig más a hibás azért, ami vele történik.

A másik lehetőség sodródni. Nem nézni sem előre, sem hátra, csak engedni, hogy sodorjanak az érzéseink. Az ilyen ember, ha ideges, ordít, ha megbántják, visszavág, dühöng. Nem irányítja az érzéseket, viszi magával a szomorúság, a düh, és nem teszi fel a kérdést: muszáj nekem a hét minden napján keseregnem? Kiírhatom magamra, hogy non stop szomorkodó? Ez az ember olyan, mint amikor egy kormány nélküli hajó hányódik a tengeren. A szél fújja, az áradatok viszik... csak az a baj, hogy hol ide, hol oda. A szél nem szokott csak egy irányba fújni, ezért nem fog messzire jutni. Ha lejárt egy konfliktus, ő nem fog az ár ellenében visszamenni, hogy megnézze, mi is történt ott, akkor. Miért sebezhető bizonyos helyzetekben, miért akad ki? Nem néz vissza, sodródik tovább, és minden nap meglepődik, hogy ma is milyen volt. Hát ilyen öt éve, ne csodálkozzon.

Nem irányít, nem őriz meg élményeket, nem gyógyít sebeket.

A harmadik lehetőség, hogy irányítja a sorsát. Végigkeseregheti az ember az életét, de nem muszáj. Megváltoztatható a hozzáállás, s lehet, még a körülmények is. Csak akarni kell.

Valamit elveszített az ember

Felteheti bárki a kérdést: minek kell irányítsam az életemet? Régebb sem foglalkoztak ezzel, végezték a munkájukat, jártak a mezőre, nem ültek le filozofálni.
Azt tudjuk, hogy a ruhánkra odafigyelünk, nem húzunk bakancs mellé szandált, számít, milyen a frizuránk. A testünkre, az ételünkre odafigyelünk, nehogy megmérgezzen. A lelkünkre nem kellene? Ahogy esik, úgy suppan? Van annak oka, hogy nyugaton, például Franciaországban a nők 70 százaléka nyugtatóval alszik, az Egyesült Államokban a gyerekek negyede nyugtatóval jár iskolába. Hová jutottunk? A reklámok egymás után ajánlják mindenre a gyógyszert, a fájdalomcsillapítót, csak azt nem kérdezik, mi van a lelkeddel, nem onnan jön a betegséged? Egyre több a gyógyszer, mégis egyre több a stressz, egyre nagyobb a hajtás és több a beteg ember. Nem látjuk, merre halad az ember? Valamit elvesztett, és egyre inkább megy tönkre. Irányítani kell, ha nem akarok a többiekkel együtt a szakadékba sodródni. Ma nem luxus az, hogy az életemet irányítom, hanem, ha nem akarok elveszni, akkor kötelező.

Amit eszel, azzá válsz

Mit lehet irányítani az életünkben? Például azt, hogy mire figyelek, a gondolataim hol vannak. Amire figyelek, az fog hatni rám. Mindig gyászol, aki mindig temet. Aki mindig azt figyeli, mit veszített, az mindig szomorú lesz. Miért nem azt figyeled, mid van, miért nem keresed a kincseket? Ha a jót keresnéd, elkezdenél gyönyörködni, hálás lenni. Meg kell tanulni keresni és őrizni a jót, a szépet. Tönkremegy az élet, ha a médiából csak azt halljuk meg, milyen rossz ez a világ, mennyi betörés, gyilkosság, gonoszság van, mert abból csak fájdalom és rettegés születik bennünk. Amit eszel, azzá válsz, ha befogadod az összes rosszat, ne csodálkozz, ha benned semmi jó nem lesz a végén. Akiben az a kétségbeesés van, hogy a világban még létezik-e a jó, annak tilos lenne a rossz híreket hallgatni. Én azt javasolnám, figyelj arra a nagyböjtben, hogy keresd a jót. Ne hallgass meg semmit, ami rossz, keresd mindenben a jót, és megváltozik az életed. Tudod, hogy minden emberben több jó van, mint rossz? Te döntöd el, hogy mire figyelsz.

Ne kend másra a fájdalmaidat

Ismerek olyan nyolcvan év fölötti embert, aki most is amiatt kesereg, hogy gyermekkorában a testvérét jobban szerették szülei, kivételeztek. A figyelme azóta is oda van betonozva, ezt gyászolja, ezen dühöng. Akit elvesztettél, azt húsz év után is úgy tudod gyászolni, mint első nap, ha nem tanulod meg irányítani a figyelmedet. Egyéb nincs az életedben,csak a veszteség? Az ajándékait nem látod a minden napnak? Nem fog egyből menni, de ha kitartasz, egyszer csak meglátod a gyász mellett az egyebet, és az kezd téged táplálni. Amelyik érzést tápláljuk gondolatainkkal, az marad fenn. A legerősebb érzés is elmúlik, ha nem tápláljuk, de ez jó, mert elmúlhat a félelem, a bánat és az aggodalmaskodás is.

Sebeink vannak, senki nem él úgy, hogy ne kapna sebeket. Gyermekkorban kapjuk a legnagyobbakat, s ezeket lehet egy életen át hordozni, lehet egy életet ráépíteni egy sérülésre, de az nem lesz boldog élet. Aki sebére épít házat, annak fájdalmas élete lesz, sok kudarccal, mert állandóan ott fogják megérinteni, ahol sebzett. Lehet valamit kezdeni a sebekkel. Amikor megsért valaki, nehogy azt hidd, hogy a fájdalomnak ő az okozója. Ő csak megmutatta, hol van a sebed. Ne kend másra a fájdalmaidat. Van olyan seb, amit ha nem gyógyítasz, belehalhatsz, lebénít, nagy károkat fog az életedben okozni.

Aki fizetésért dolgozik, sok örömet ne várjon

Nem muszáj, de érdemes lenne megnézni: mit, miért csinálok? Miért tanulok, a munkámat miért végzem el, kapcsolatokat miért tartok? Tisztázni kellene, mi a motivációm. A munkámnak lehetek áldozata, végiggürcölhetem a napokat, elfecsérelhetem az életemet. Ha a fizetésért dolgozom csak, még fizetésnapon sem leszek boldog, mert úgy érzem, keveset keresek. Van megoldás: anélkül, hogy a környezetem megváltozna, a munkámat meg tudom tölteni értelemmel, szeretettel. A munka lehet életadó. Ha szeretetből teszed, mindegy, mit kell csinálnod. Nem a tevékenység adja a boldogságot, hanem a mögötte lévő motiváció: a szeretet.

Olyan sokat jelent a motiváció: meg tudja az életet keseríteni, és boldoggá tudja tenni.

Önismeret, célok és tudás kell

Kezdjünk el tanulni örvendeni. Meg kellett tanuljunk járni is, korcsolyázni is, az örvendeni tudás is tanulandó, nem jön magától, kár arra várni. Tervezni kell, önmagunkat ismerve, hogy milyen helyzetekben hogyan reagálunk. Fel lehet készülni, ha tudod, hogyan működsz, bele lehet tervezni a kapcsolataidba, minden napodba, azt, ami vagy most te, és akkor kevésbé érnek meglepetések.

Mi kell ahhoz, hogy irányítani tudjunk? Reflektált élet: ránézek arra, hogy mire, hogyan reagálok, mi hat rám, és milyen érzéseket vált ki belőlem. Ismerjem meg önmagam. Ha azt hiszem, biciklim van, s közben autóm, mind kereshetem a pedálokat.

Fontos a célokat kitűzni: irányítom magam, de hová? Lehet célom az, hogy meg akarok tanulni örülni, hálásan élni minden nap. Valahová akarjak eljutni. És az önismeret, a célok kitűzése mellett szükség van egy kevéske tudásra is, hogy sejtsem, hogyan kell a célhoz eljutni. Ezek közül mindenhez hozzá lehet jutni. Lehet beteg testtel egészségesen élni, és egészséges testtel betegen. A lényeg a fontos, ami mélyebb, gazdagabb, és ez a lélek.

Balázs Katalin​