A terhességmegszakításról nem lehet múltidőben, mint egykori káros és kóros életellenes cselekedetről beszélni. A jelen része, melyről a fiatalok csak annyit tudnak, hogy húsz percet tart, és körülbelül 500 lejbe kerül. A testi-lelki következményeit azok ismerik, akik egyszer is nemet mondtak az életre. Erről szólt Borota Gábor pszichológus.

A Belső iránytű előadássorozat pénteki meghívottja nem kertelt. Bár bevallotta, neki is fájdalmas e témáról beszélni, mégsem hallgathat. Mert az abortusz következményeiről, melyek az anyát, az apát, az orvost és társadalmat egyaránt érintik, kevesen és keveset beszélnek őszintén. Abortusz, és ami mögötte van – erről szólt Borota Gábor csíkszeredai pszichológus előadása.

Aki azt hinné, hogy terhességmegszakítás akkor létezett, amikor az emberek lelki sötétségben éltek, nem ismerték Krisztus tanítását, az téved. Hogy ma is számolnunk kell az abortusszal, arra enged következtetni, hogy az egyház- és istenkapcsolatuk meggyengült az embereknek. Templomba járó emberek között is akad, aki állítja, van, amikor szükséges az abortusz. Mert a terhességmegszakítás lelki oldaláról nem tanítanak sehol, semmit.

Élet ellen szám szerint

Nagyon kevés az olyan ember, aki az életet mindenek felett tiszteli. A számok tükrében: világszerte, évente több, mint 50 millió abortuszt hajtanak végre. Nem igaz, hogy különben a világ túlnépesedne, és a föld nem tudna eltartani. El tudna, ha fogyasztási szokásain változtatna a „jóléti társadalom”. Magyarországon az elmúlt 60 év alatt 6,5 millió abortuszt végeztek. Amikor Magyarországon legalizálták az abortuszt, 100 élve születésre 120-130 abortusz jutott. Romániában 55 év alatt a jelenlegi lakossággal megegyező számú embert irtottak ki. Hargita megyében 2015-ben 914 abortusz volt, és ez a hivatalos szám, a magánklinikák nem mindig jelentik le e művi beavatkozást, hogy a jövedelmi adó kötelezettségét megússzák.

A megyében leggyakrabban a 25-29 éves nők végeztetnek terhességmegszakítást. Felnőtt nők, kiszolgáltatottan, beszűkült tudatállapotban. Ilyenkor óriási szerepe lenne a családnak, és elsősorban a gyerek apjának, mert az abortuszok háromnegyedére nem került volna sor, ha az apa vállalja az életet. Nem lehet a vizes lepedőt ráhúzni a nőkre.

„A magyar népnek nagyon jó a szaporodási képessége. Nem igaz, hogy nem tudunk szaporodni, hanem van egy lelki pestisünk, amiről nem beszélünk, és ez az élet tiszteletétől való elfordulás” –jelentette ki Borota.

Kaparástól a részben szülésig

Kellemetlen perceket ígért az előadó, amikor az abortusz-módszerek felsorolásába kezdett. A művi terhességmegszakítás azt jelenti, hogy szándékosan olyan beavatkozást végzünk, mellyel megszüntetünk egy már megfogant életet. A tágító-kikaparós eljárástól a vákuumos kiszívásos módszerig többet sorolt fel, nem hagyva ki azt a tényt sem, hogy miután a magzat részeit kiszedik, egy asszisztensnek a feladata számba venni, hogy minden darabja megvan-e, hogy ne maradjon az anyába, ne okozzon hullamérgezést. Beszélt a sómérgezéses módszerről, amikor nagy savtartalmú mérget használnak, de van, amikor csak részben tesz kárt a magzatban, megszületik a gyerek, és egész életét fogyatékkal éli.

„A legcinikusabb a részben szülős abortusz, ezt az Egyesült Államokban a várandósság kilencedik hónapjáig elvégzik. A törvény szerint, ha élve születik a magzat, onnantól kezdve védeni kell az életet. Ezzel a módszerrel úgy játsszák ki a törvényt, hogy félig kihúzzák a magzatot, hátul a koponyáját kilyukasztják, kiszívják az agyát, és utána kiszedik az egész testét. Ilyen eljárás is van, nem én találtam ki” – hangzott el.

Az élet fogantatáskor kezdődik

Borota közölte, nem véletlenül nem mutatják meg a nőnek, hogy mi távozott az anyaméhből. Mert az nem egy sejtcsomó. Ahhoz, hogy az élet megfoganjon, kell egy férfi és egy nő. Így az élet nem születhet máskor, csak a nemi aktuskor. Ekkortól egy emberről beszélünk. Mert a gyermekek hordoznak emlékeket az anyaméhből, a negyvennapos magzat már álmodik, felismeri az anyja és apja hangját. A nem várt babák nagyon erős elutasítottság-érzéssel születnek.

A női szervezetben, amikor megfogan az élet, nagy változások indulnak el: megváltozik a mellek mérete, leáll a menstruációs ciklus, megpuhulnak a medencecsontok, és ehhez az üzenetet a magzat küldi az anya testének.

Ezért mindenki megfizet

Testi-lelki következményei vannak az abortusznak, de még a testiekről is alig világosítják fel a nőket. Az első abortuszon átesettek 10 százalékánál végleges sterilitás a következmény, tíz nőből egynek soha többet nem lehet gyermeke. Ugyanakkor következmény lehet a méhen kívüli terhesség, a koraszülés, spontán vetélés, kóma, sokkos állapot, 50 százalékkal növekszik a mell- és petefészekrák valószínűsége, de akár halál is lehet.

A posztabortusz szindróma tünetei alig ismertek: a búskomorság, fájdalom a legenyhébb, de van bűntudat, amely akár negyven év után is előjöhet, alvászavarok és rémálmok, van félelem az anyaságtól, harag és bosszúállás azok iránt, akik erre a tettre késztették, és az az érzés, ezért valaki meg kell fizessen.

Az abortusz az a műtét, amit mindenki el akar felejteni, az orvos sem hívja vissza utóellenőrzésre a pácienst. A nők magukra maradnak az összes testi és lelki teherrel. A férfi lelkére is hatással van az abortusz, a kapcsolatok 70 százaléka ilyenkor szét is esik. A férfi lelkében is ott van a bűntudat, sérül a férfiszerep, mert nem védte meg a családját. Lehet potenciálzavar a következménye, de a rákos megbetegedés sem zárható ki. Az orvos tettének is van következménye, mert a testrészszámlálás után nem lehet fütyörészve hazamenni. „Ezért mindenki megfizet: a nő, a férfi, de még a később születő gyerekek is. Mert a gyermeknek nem kell elmondani, a családban volt már abortusz, azt ő megérzi, és ott lesz benne a kérdés: ha egyet megöltek, vajon engem meddig fognak megtartani?”

Erőltetett tévhitek és az élet tisztelete

„Nagyon nehéz kérdés, van, amikor lehetetlennek tűnik felvállalni a gyermeket. Gyakorló édesapa vagyok, tényleg iszonyúan nehéz időnként a két kicsivel, de látnunk kell, hogy értelme van ennek a kínlódásnak, mert valakinek az életébe tesszük bele azt az energiát. A másik esetben csak szenvedés van, értelmetlenül. Felesleges szenvedés” – fogalmazott Borota Gábor. Bár nagy az abortuszlobbi, téves gondolat az, hogy a nő teste a nő vára, azt tesz vele, amit akar. Mert itt nem a saját testéről dönt a nő, hanem egy ember életére mond nemet. Ennek következményeivel ritkán tud egyedül megküzdeni. Szakemberhez kell fordulnia, fel kell dolgoznia a gyászát. Ugyanígy társadalmi szinten is vissza kell fordulnia az élet tisztelete irányába. Fel kell tenni a kérdést: mi az én életcélom, miért teremtett engem Isten? Ez segít ki a lelki válságból, ez ad erőt, hogy a felnövő gyerekeknek beszéljünk arról, hogy a szex több annál, hogy percekig örömet szerzünk egymásnak, negatív következmények nélkül. „Ez nem játék. A jó hír az, hogy van gyógyulás az abortuszból a nőnek, a férfinak, a gyereknek. De ehhez elsősorban el kell ismerni, hogy részünk volt egy gyermek halálában. Nem vagyunk gonoszak, hanem áldozatok. Isten megbocsát, mi is meg kell bocsássunk magunknak és másoknak. Ha az elfogadás, megbocsátás, elengedés megtörténik, lehet, rengeteg testi baj el fog múlni. A mi lett volna ha kérdése nem segít, el kell engedni. A mentalitáson kell változtatni. Érdemes tudni: a vallásos emberek gyorsabban gyógyulnak. Isten ebből is ki tudja hozni a legjobbat” – hangzott el. Borota ráerősített: magunkkal kell kezdjük a változtatást, az élet alapja az élet tisztelete kell legyen.