Hírek
Vakációs bibliahét a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián
Keresztes Zoltán plébános olyan tematikus tábort hirdetett meg óvodások, kisiskolások és 5–8. osztályosok részére, akik párhuzamosan, életkori sajátosságuknak megfelelően ugyanazon bibliai történetek erkölcsi üzenetét élhették át. Július 3–6. között gyermekzsivaj töltötte be a nemrégiben elkészült plébániát. Összesen 81 gyerek és 13 önkéntes (óvónő, tanító és tanár) részvételével került sor a táborra a plébánia éve mottójának („A hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke" Csel 4,32) jegyében, amely evangelizációs jellegénél fogva – a gyerekeken keresztül – próbálta megszólítani és a plébániai életbe bekapcsolni a szülőket is.
A tábort többnapos szervezés előzte meg, az önkéntesek több találkozáson ismerkedtek az anyaggal, közösen díszítették a termeket, hogy ingergazdag, tematikus szemléltetők kerüljenek a falakra, és témákhoz illő munkalapokat állítottak össze minden korosztálynak. A tanult tartalmak mellett a közvetett cél a bizalom kialakítása volt, hogy minden gyerek és szülő érezze: a plébánia nem csak olyan hivatal, ahol papok laknak és ügyeket intéznek, hanem egyfajta otthon, ahol lehet ismerkedni, játszani, ahol biztonságban lehet hagyni a gyereket, ahol közelebb lehet kerülni Istenhez, ahol értékesen el lehet tölteni néhány napot a nyári szünidőben. A tábor természetesen élményszerűségével igyekezett a gyerekekhez közelebb vinni a Szentírást, s annyira megszerettetni velük, hogy felnőtt korukban is úgy használják, mint a hit forrását. Ez a hét rávilágított, hogy az élet minden napja egy válaszút, kell dönteni jó és rossz között. A világ sok utat felkínál már kisgyermek korban, sok a csábítás, de meg kell tanulnunk a jó utat választani, és ebben a döntésben Isten segít, ha megtanulunk figyelni rá.
Az alaptémát a KOEN Alapítvány által kidolgozott idei tábori program adta, a Válaszút. A három nap tematikus címeinek (Okos vagy bolond, Kicsi vagy nagy, Erős vagy gyenge) tartalmát egy-egy ószövetségi történet (Noé, Gedeon, Dávid és Góliát története) képezte, amelyeknek az üzeneteit a pedagógusok a napi felvezetések után fokozatosan átemelték egy-egy megfelelő újszövetségi történetbe (A sziklára épített ház, Zakeus, Az irgalmas szamaritánus).
A reggelek közös énekléssel, imával kezdődtek, majd ezt követően oszlottak a gyerekek életkoruknak megfelelő csoportokra. Játékosan, filmnézéssel, színezéssel mélyítették el a témákat, majd a foglalkozás végén minden korosztály beszámolt az aznapi tevékenységről, arról, hogy mit tanultak, mivel mennek haza. Az utolsó napon a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy mindenki hívja el a szüleit a vasárnap reggeli kilenc órás szentmisére, amely a táborzárás fontos momentuma lesz. Öröm volt látni, hogy nagyon sok szülő meghallotta a hívást, és igazi közös ünnep keretében történt a hálaadás az elmúlt napokért. Felemelő volt látni a gyerekeknek a tábori foglalkozások alatt készült kézműves kiállítását a templom előterében, és lelkes megnyilvánulásaikat, ahogyan a prédikáció keretében interaktív módon számoltak be a tanultakról és élményeikről. Egyértelműen adtak hangot annak, hogy bármikor részt vennének hasonló táborban.
Hogy a vártnál kétszer annyi gyerek vett részt a biblikus vakációzáson, nem csak a gyerekek, hanem a szülők igényét is tükrözi, minimálisan azon a szinten, hogy amit ők nem kaptak meg annak idején, legalább a gyerekük részesüljön belőle. Ha tényleg így van, egy gyümölcsöző evangelizációs hét teljesedett be.
Ferenczi Júlia, Vasárnap