A gyergyószentmiklósi Szent István plébánia okt. 5-én második alkalommal szervezte meg a Gyergyó-vidéki pedagógusok év eleji lelkinapját. Keresztes Zoltán plébános felhívására 27 (óvónőkből, tanítókból és tanárokból összeálló) pedagóguscsapat válaszolt jelenlétével. A foglalkozásvezető, Sajgó Balázs nyárádszeredai plébános már a felvezető gondolataiban jelezte, hogy az ittlét egy rejtélyes útra indít mindenkit: megkeresni az egyetlen szót. A részt vevők így kapcsolódtak bele –mindjárt az elején- a Pedagógus a meglepetések útján plakátcímen meghirdetett interaktív foglalkozásba. A kíváncsi keresők a program első részében megtapasztalhatták, nem mindegy, hogy ki hogyan és mekkora lelki edénnyel indul el. A start egy mélyponton volt megjelölve, éspedig az „Ugyanaz reggel, ugyanaz délben, ugyanaz este mindennap, ugyanaz..." (Republic) slágerszöveggel, s egy szomorú smile-val a kézben, amelynek lekonyult száját kellene felderíteni. Erre adott alkalmat az a tizenhárom szó, amelyből a kiscsoportok egy-egy lélekemelő történetet írtak és bemutattak egymásnak. Azonnal nyilvánvalóvá lett, hogy jó kedv nélkül nem sikerült volna együttműködni, és nehezebb volna megkeresni azt az egyetlen szót, ami egyelőre sehogy sem akart felbukkanni. Innen indultak tovább a pedagógusok, immár egy mosolygó smile-val a kézben, önmaguk felé. Megnézték a Vad Fruttik együttes Lehetek én is című videoklipjét, amelyben szövegében csodálattal fedezték fel azt a tizenhárom szót, amelyből ők is megalkották vidám történetüket, s ugyanakkor eljutottak -a zeneszám segítségével- a VAGYOK és LEHETEK ÉN IS két pólus között feszülő létezés felismerésig. De a kérdésre, hogy ki vagyok ill. ki lehetnék, a végső válasz még várattatott magára.

A foglalkozás második részében újra kiscsoportok alakultak, s egy szóban igyekeztek megfogalmazni a kapott szentírási történet (pl. Az Egyiptomból elmenekült Mózes küldetést kap az égő csipkebokornál) tartalmát. Kis rávezetéssel meglepetten jutottak el a részt vevők az egyetlen bűvös szóig, a KIVÁLASZTOTTSÁG felismeréséig. Ezennel fény derült az igazi hívatásra, az útra, amelyen a profán (a VAGYOK) és a szent (a LEHETEK ÉN IS) összeolvad a hétköznapokban. S ezek után kétely nélkül fogalmazódhatott meg, hogy a jó pedagógus nem lehet más, mint aki kilépik a sorból, a megszokott egymásutániságból, a tömeggondolkodásból, és örömmel meg nagy lelki edénnyel elől haladva közvetítővé válik Isten és a tanítványai között. Feladata, hogy ne csak kiszolgálja, hanem szolgálja a rábízottait, és ráébressze őket is az egyetlen bűvös szóra.