Vasárnap délelőtt emlékeztek Szent István királyra és az ereklyéinek átvitele tiszteletére szentelt gyergyószentmiklósi, alszegi plébániatemplom két éve történt megszentelésére. Az ünnepi szentmise a nemzeti zászló ifjak általi behozatalával kezdődött.

A Czikó László és paptestvére, Küsmödi Attila szamosújvári római katolikus plébános által bemutatott szentmise áldozat után Budapest V. Kerületének önkormányzata részéről vitéz dr. Bartal Sándor által eljuttatott zászlót is megáldottak és megszenteltek. Czikó László ünnepi elmélkedéséből kiragadunk néhány gondolatot:

„Nem a nagy magyarkodás, nem is a szélsőségesség, nem is a bú és a bánat, hanem a hála és az öröm, az igazi lelki ünneplés hozott ide ma bennünket. Hála magyar eleinkért, különösen Szent Istvánért, öröm hogy két éve ebben a templomban lassan közösséggé formálódhatunk és Isten jelenlétének ünneplése.

Augusztus 20-án megmozdult valami a kárpát-medencei magyarok lelkében; nem hiába ostromoltuk az eget Csíksomlyón, nem hiába döntöttünk a jó mellett újból és újból, nem hiába választottuk Istent és szent akaratát nap-nap után. A mai napon újból tudatosan nézünk az ég felé, első, nagy és szent királyunkra, különösen döntéseire, melyek sorsunkat meghatározták. Ő isteni sugallatra a nyugatrómai egyház mellett döntött és örökre elkötelezte magát, családját és nemzetét. Ez a döntés valójában sziklára építette népünket, a Szentpéteri sziklára, melyet a történelem viharai sokat tépáztak, idegen érdekek szelei ostromoltak, de ma is itt vagyunk. Nem kérdés, testvérek, ezek után, hogy van-e hivatásunk, küldetésünk, mely Istentől származik, s melyet legjobb tudásunk szerint teljesítenünk kell. (…)

Nemzetünk, hitünk, kultúránk szorosan eggyé fonódik, nem lehet és nem szabad elválasztani. S aki ezt az egységet le akarja rombolni nemcsak velünk, hanem Istennel is szembeszáll. (…)

Mi Isten gyermekeinek szabadságát örököltük és kaptuk, akik már többé nem a félelemben kell, hogy éljünk, hanem az Istenbe és a jövőbe vetett bizalmat kell elmélyítenünk, olyanok, akiknek hazája a magasban kezdődik. Ott Istennél, aki azt akarta, hogy megmaradjunk.

Ilyen értelemben mi már rég kettős állampolgárok vagyunk: Isten országának és egy földi országnak polgárai. Nem Szent István felejtett el ránk nézni, hanem mi mulasztottuk el igen sokszor, hogy ráirányítsuk szemünket, aki értéket hordoz, irányt mutat (…).

A fejünk felett sokféleképpen döntöttek: Trianon, 2004. dec. 5. stb. s ez lényegesen érintette földi országunk államhatárait, de az Isten országához való tartozásunk a mi egyéni és kis közösségekben hozott döntéseinken múlik. (…)

Mondtuk és mondjuk az ima szavait, de nem léphetünk olyan zászlóvivők nyomába, akik a sötét éjszakába vezetnek, akik botladozva a száj hamisságát használják és álnokságokon jártatják eszüket. „Hagyd el és ne menj rajta tovább, kanyarod el tőle és úgy folytasd utadat!” Péld 4, 15 Szentünk azt írja Intelmeiben, hogy ha bölcsekkel jársz, akkor az leszel, ha bolondokkal, akkor azzá válsz.(…)

Úgy érzem, e hiteles koronamásolat minden gyergyói ember helyes döntését koronázza. Vasárnapról vasárnapra látjuk itt az oltáron és csillogó drágaköveivel ránk kérdez: te a lelki értékek mellett döntesz-e? Te szívedet tisztán tartod-e? Te lehúzod vagy fölemeled a magyarság azon részét, ahol élsz? Tudsz-e hálás lenni örökségednek, méltó fia vagy-e Szent Istvánnak és hiteles gyermeke a Szűzanyánk? (…)

Adjunk hálát a mai napon Istennek, hogy akaratát felismerhettük, köszönjük meg, hogy ilyen nép fiai lehetünk, tekintsünk bátran Szent Istvánra, mikor dönteni kell és a zászlót magasba kell emelni.(…)”

Megszentelése után felkerültek a zászlóra a szalagok, a zászlóanya, illetve vitéz dr. Bartal Sándor emlékeztető szalagja, ami után dr. Bartal Sándor, Budapest Lipótváros-Belváros képviselőtestülete Oktatási és Testvérvárosi Bizottságának elnöke hosszúra sikeredett történelemleckét tartott. (Hogy tanuljon a székely?) Szerencsére az őt követő Mezei János polgármester, majd a megtiszteltetéstől meghatódott Kis Portik Irén visszavarázsolta az ünnepség lélekemelő töltetét is, aminek alaphangulatát a szentmiseáldozat mellett Portik Emese (Pósa Lajos: Magyar vagyok) és Hideg Domokos (Ábrányi Emil: Él a magyar) szavalatai adták meg.

Mezei János polgármester arról beszélt, hogy legyünk büszkék magyarságunkra, s hogy a megfelelő eszközre is milyen nagy szükség van a teljességhez.

„A szentkorona egyeseknek mitikus ábránd, másoknak, őrző, védő szellemi erő. Az angyal, a hitetlenek számára mitikus lény, nekünk, a megváltottak seregének megdicsőültje. Az angyalok oltalmában elhelyezett címer sokaknak, idejétmúlt, cirkalmas ábra. Számunkra pedig, akik hiszünk a magyar feltámadásban, – mert minden Golgota után, van feltámadás – az ebbe vetett hit garanciája.(…)

Miért kell elővenni a régi zászlókat, mintájukra újakat készíteni, látható helyekre kiakasztani. (…) mert lelki életünk magyar mivoltának ikonja. A világ magyarjai összetartozásának mindenkori szimbóluma”

Kis Portik Irén kihangsúlyozta: álmában sem gondolt arra, hogy – reformátusként – egy katolikus közösség zászlójának lesz zászlóanyja. (Úgy véljük, minden szempontból fontos gyergyói üzenet ez a felkérés!) A néprajzkutató könnyeivel küszködve taglalta a felavatott zászló fontos szerepét, kiemelve, hogy édesapja után gyergyói szíve immár 33 éve itt doboghat, miközben e vidék embereinek lenyűgöző alkotásait próbálja leltárba venni, átmenteni a jövő számára is, ám e megtisztelő felkérés életének olyan felemelő pillanata, mint az anyaság.

Szent Istvánhoz méltó, magasztos rendezvény tarisznyálta fel a hétköznapokra lelkünket. És ugyanakkor egy ezer éves intelem ismét mélyen elpalántálódhatott: Ami nem erkölcsös, nem jogszerű! Ez lehet a legfontosabb üzenet a mai Gyergyószentmiklós minden apraja és nagyja számára.

Bajna György
Gyergyói Kisújság