December 5-én a Korona termében Bíró László római katolikus tábori püspök, a MKPK családreferens püspöke, a magyar Katolikus Családegyesület elnöke: Városunk, nemzetünk, emberiség jövôje a család címmel tartott elôadást. Az előadás alatt kapott varázs megôrzéséért idézek beszédébôl.

Az egyik példa: huszonéves házasság után jött hozzám egy pár. Életemben akkor láttam elôször, azért jöttek, mert ôk válni akarnak. Kérdeztem, hogy miért akarnak válni? A férj ezzel kezdte: mert amikor megjöttünk a nászútról, akkor a feleségem otthon maradt. Az ô szüleinél laktak. A férj elment dolgozni. A feleség édesanyja prémiumot kapott, ebbôl úgy gondolta, vesz nekik egy szônyeget. A lánya átölelte a mamát, irány szônyeget venni! Megvették, haza is hozták, fel is terítették. Jött haza a férj. Nézd, mit vett nekünk a mama! A férj úgy tett, mintha örült volna. De már ott, amikor nekem elmesélték, a feleség jelenlétében, hozzátette, hogy igazából úgy élte meg akkor, hogy ezt a házasságot a feleség nem vele éli, hanem az anyjával.

A másik példa: egy hatéves házasság két gyerekkel. A feleség titokban beadta a polgári válókeresetet a bíróságon. Kérték, hogy menjek el hozzájuk, hogy rajtam keresztül beszélhessenek egymással, mert ôk ezek után csak kiabálni tudnak egymással. Kérdem a feleségtôl, hogy miért adta be a válókeresetet? Azt válaszolta, azért, mert a férjemnek van egy olyan szokása, hogy amikor hazajön, fölszedi a morzsákat a szônyegrôl. – Akárhányszor, amikor a férjem ezt tette, rosszul éreztem magamat, mert a férjem nincs velem megelégedve, én nem vagyok jó feleség, nem vagyok jó édesanya, nem vagyok jó háziasszony.

Mi ebben a két példában a közös? Az, hogy egyikben sem történt rossz dolog.

Az elsô esetben. Ha a férj az elsô alkalommal, azt mondja, asszony, szép ez a szônyeg, tudod, utálok vásárolni, de mégis a szônyegen mindennap tapodok, és semmi közöm nincs hozzá. Én azt éltem most meg, hogy kirekesztesz a házasságból. Legközelebb várjál meg engem, akkor majd megbeszéljük. Hányszor megismétlôdhetett ez a lány és az édesanyja között, hogy a lány elôbb beszélte meg az édesanyjával a dolgokat, mint a férjével, hogy több mint húsz év után ilyen dühvel tudta ezt elmesélni a férj?

A második esetben a feleség pedagógus volt. A feleség mondhatta volna a kollégáinak, hogy gyerekek, olyan klassz férjem van, hogy még hat év házasság után is fölszedi a morzsát a szônyegrôl. Akkor a sárga irigység megette volna a többieket. De szegény feleség nem ezt élte meg. Ha a feleség azt mondja a férjnek, hogy tudom, pedáns ember vagy, de borzasztóan zavar, ahogy szeded a morzsát a szônyegrôl, várd meg, amíg kimegyek a konyhából, és szedd utána, hogy ne lássam, mert negatív érzéssekkel tölt el.

Mit nem mondtak ki ebben a két esetben? A feleség azt hihette, hogy jót tesz a mamával. A férj azt hihette, hogy jót tesz, ha segít a feleségnek. Az érzést. Az érzelem ennél több, az érzés kapcsán megfogalmazódott gondolathoz csatolódó belsô megmozdulás.

Egymás érzéseit nem tudjuk kitalálni. Mi az érzés? Az érzés egy spontán reakció. Nem tehetek róla, hogy ez az érzésem. Érzések szintjén nincs különbség férfi és nô között. Mindenki egyformán érez. És ne felejtsük el, hogy egy házasságban sohasem az történik, ami valójában történik. Egy házasságban mindig az történik, amit a másik érez.

Ha az érzéseket nem osztjuk meg egymással, akkor ezek az érzések leiszapolódnak két ember közé. Ha pedig tudunk kommunikálni az érzések szintjén, az megannyi közlekedési csatornát jelent a kapcsolatunkban. Nem mondják ki az emberek egymásnak az érzésüket, és egyszer csak megakad a házasélet.

Még egy példát mondanék, hogy érezzük, mi a bajunk egymás között. Egyszer egy kismama jött férjével hozzám. A harmadik gyereket várták – szép nagy pocakkal. A feleség – férje jelenlétében – elmeséli, hogy elvitte a meglévô két gyermeküket sétálni. Babakocsi is volt, már hazafelé mentek, az anyuka elesett, gyermekestôl, babakocsistól, mindenestôl. Halálra rémült, hogy elvetél. Nem történt semmi baj. Hazament a férj. A fellség elmondja a sztorit. A férj végighallgatta, megveregette a felsége vállát: – Jól van picikém, csak tartsál ki. Amikor a hölgy a történetet idáig elmondta, két lábbal dobbantott. – Pedig én nem ezt akartam elmondani. Azt szerettem volna elmondani, hogy mennyire féltem. De ô elvágta a szavam.

Ezt az egyetlen szót nem mondhatta ki, az érzését.

A házastársak között történnek dolgok, események. A dolgok szintjén van párbeszéd a házasságban. Például, a gyermek kinôtte a ruhát, megint ruhát kell venni …ez történt, amaz történt. De hogy mit éreztél közben? A kedvesedet nem az érdekli, amit mindenki lát belôled, hanem az, amit csak ô lát.

Addig el tud menni a házasság, hogy a párok nem is tudnak egymásról semmit. Mert csak történések szintjén kommunikálnak.

Ha egy feleség visszautasítja a házaséletet, nem azért van, mert neki nem lenne rá szüksége. Sokkal nagyobb szüksége van neki rá, mint a férjének. De a személytelen házaséletre nincsen szüksége. Idegennel nem akar együtt lenni. És ô duplán szenved tôle. Mert eközben azt éli meg, hogy ô nem kell a férjének. Egymással nem szabad idôt spórolni. Ha egymással akarunk idôt spórolni, lehet, hogy nem lesz válás, de öröm sem lesz a házasság. Legyünk kettesben. Erre idôt kell szánni!

…A párkapcsolat idejét nagyra értékeli az anyaszentegyház. Kegyelmi idô. Párkapcsolat, mondja a mai irodalom, az a Szentlélekvárásnak az ideje. Két fiatal készül a házasság szentségének a kiszolgálására, amit Szentlélek hoz létre. Kegyelmi idô. Elôször szeret két ember igazán. Idáig csak ôk voltak szeretve. Az édesanyjuk aggódott értük. Most ôk elkezdenek aggódni egymásért. Megtapasztalják mi az, hogy szeretet. Igazából egy új istentapasztalat születik ilyenkor. Megtapasztalják, hogy bízhatnak egymás szavában, az ô szavuk hozza majd létre a házasság szentségét. II. János Pál pápa mindig megkülönböztette a házasság intézményét, a házasság szentségét és a családot.

Hol a házasság intézménye? Ezt a teremtô Isten hozta létre, mikor férfinak és nônek alkotta az embert. Ezt az intézményt tette szentséggé az Úr Jézus Krisztus, s hozza létre a Szentlélek a konkrét házasságot. A házasságból bontakozik ki a család. Ami ma veszélyben van Gyergyószentmiklóson épp úgy, mint másutt, az a házasság intézménye. Arról beszéltem az elôbb, mikor nincs idônk egymásra. A természetesre épül a természetfölötti. Tehát a házasság természetes intézménye két embernek a természetes kapcsolata. Amire épül, a természetfölötti, a házasság szentsége. Mi történik napjainkban sokszor? Rohanunk, dolgozunk. Kell a pénz meg minden, hajtunk éjjel, nappal és a házasság intézménye kicsúszik a házasság szentsége alól és nincs, mire épüljön a házasság szentsége.

II. János Pál pápa azt mondja: a család kiindulópontja és célpontja a házasság. Nagy kísértése a házasságnak, amikor családdá bontakozik, hogy azt mondjuk egymásnak: hagyj békén, a családért dolgozom! Buta beszéd. A házasság az alapja mindennek. Ha a család boldogságát akarom, akkor a házasság javát kell, hogy akarjam! Vagyis idôt kell szenteljek rá, meg kell tanulnom érzéseimet kimondani, és építeni a házaspárommal a kapcsolatomat.

Azt mondja egy bölcsesség. Az édesanya legszebb ajándéka a gyermeknek: a jó feleség. Az édesapa legszebb ajándéka a gyermeknek: a jó férj.

Bajna Gyöngyi