Az év első napján feltevődik a kérdés: Mivel kezdjük az új esztendőt.

Talán a költségvetés figyelembevételével, a zsebünkben vagy a bankban lévő pénzünk beosztásával, újabb munkahelyek keresésével, így sorolhatnám tovább a kérdéseket. Mindezeket figyelembe véve azonban, keresztény emberekként nem feledhetjük, hogy minden munkánkat Isten segítségével kell kezdenünk, kell befejeznünk. Igen, mert az időt Isten szabta ki számunkra ezen a földön, ha valami bele nem avatkozik Isten megajándékozott idejébe. Ugyanis az idő kifejezésére a görögben két szót használunk: a kronoszt és kairoszt. A kronosz a sürgető idő, miszerint a mitológiában felfalta a saját gyerekeit, és a kairosz a nyugalmi idő, amit kellemesen, értékesen lehet eltölteni. Ezt az idôt nevezi Szent Pál kegyelmi időnek.

Az új évet, mint kegyelmi idôt Mózes 6,22-27 ároni áldásával kell kezdenünk: „Áldjon meg téged az Úr és ôrizzen meg téged, mutassa meg neked arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr és adjon békességet néked! Így hívják le nevemet Izrael fiaira és én megáldom ôket.” Igen, az embernek, mint teremtménynek, figyelembe kell vennie a vele kapcsolatos isteni terveket, és akkor áldás lesz számára az új esztendô. Másként a kronosz hajtásában felemésztôdik, és bár sok tevékenységben lesz része az új évben, de üres kézzel, de még üresebb lélekkel fog az év végén Isten elé állni. Nem-e mindenkinek az a baja, hogy nincs mindjárt semmire ideje, vagy mindent rohanva él át?

Nekünk elég bölcseknek kell lennünk, hogy az idô ajándékká váljék életünkben, és ne legyünk áldozatai a mások által diktált iramnak.

Egyházunk ma ünnepli Jézus nevét, ami annyit jelent: Isten üdvösségem, szabadítóm = Jehosua. Olyan értelemben valóban szabadítóm, amennyiben figyelembe veszem tanítását, életpéldáját és aszerint próbálom megélni a rendelkezésemre álló idôt. De nemcsak a templomban eltöltött idôt, hanem a családban, szabadidôben, a pénz megszerzésére fordított idôt. Hányan tapasztalták már, hogy amíg szerezték a pénzt a jobb életért, azalatt veszítették el a családtagok egymást, és év végén két idegen ült le a karácsony ünneplésére. Ugyanezen a napon ünnepeljük Mária Isten-anyaságát, aki a világra hozta Jézust. Mária anyasága és szülése bennünket arra int, hogy ne legyünk olyan gôgösek, mint ôsszüleink, hanem fogadjuk el Isten segítségét, igényeljük azt, és a cselekedeteinkben isteni becsületességgel, igazságossággal mutatkozzunk meg a világ felé. Kérdezem: Van-e még olyan elvégzett munka a mai világban, ahol ne kellene az embernek az idegeit pattanásig feszíteni a felelôtlenség miatt? Sajnos, nagyon kevés esetben. Nagyon vágyom arra, hogy újra visszanyerjük bizalmunkat az emberekkel szemben. Végül nagy ajándék a mindenkori újrakezdés lehetôsége az új évben, amikor lezárhatok egy elrontott kapcsolatot, amikor új idôbeosztást formálhatok ki magamnak, amikor egy újabb lelki programot célozhatok meg a saját életem gazdagításáért és újabb kirándulásokat ütemezhetek be e csodálatos gyergyói tájon, ahol a természet gyógyítani szeretné az én emberi voltomat. „Szép kelet, szép nap, nincs benned homály, mert az Örök Nap benned a Király. Új esztendôben új szívekkel, dicsérjük Jézust énekekkel!”

Bartos Károly plébános