A július 24–31. között tartott ifjúsági lelkigyakorlat során ha látni nem, érezni mindenütt tudtuk Jézust. Ott van melletted, ha alszol, ha eszel, ha beszélsz, ha mész, ha vársz. Ott van akkor is, ha nem akarod, ha nem tudsz róla. Ott van minden szentmisén, eljön, meghal és feltámad. Ő szól a Szentírásból, ő néz rád egy beteg szeméből, ő sír, ha gyermek zokog, és ő vár szeretetet, ha szeretethiányban szenvedő, megfáradt embert látsz. Szeret és mindig hű hozzád: jó barát.

Szépen indult György Balázs pap bácsival Háromkúton a tábor. Később megpróbált közbeszólni a természet: első nap nagy cseppekben zuhant alá a fekete felhőkből az égi áldás, sár volt, és csak szikrányi remény, hátha mégis jó időnk lesz. Többé-kevésbé lett is. A vizes zászlókat lengette a szél, mi az ablakból néztük a kinti orkánt. Másnap a csoportbeszélgetések alatt sok fontos dolog került szóba. A szívek megnyíltak. Tanultunk egymástól, mindenki megnyílt.

Az Angyalok trónusára vezető túra nehéznek ígérkezett. Eleinte kisebb kavicsokon és fákon vezetett az út, egyre nagyobb és nagyobb kövekre, végül mohás sziklákra másztunk. Mintha az égbe mennénk. Velünk tartott Sanislo lengyel szalvatoriánus atya magyar csapata is. A csapatukban s nálunk is akadtak segítőkész emberek, akik előszeretettel segítettek a nehezebb szakaszokon.

Az Egyeskő lábainál a szentmise előtt jégesőt kaptunk. Az egyik jelenlévő így csodálkozott: mintha megannyi gyöngyszem hullna alá. Szentáldozásra kisütött a nap, ajándék ajándék után jött.

A csillagtúra is érdekes volt. Nemcsak beszélgethettünk, hanem még a csillagokra is figyeltünk. A kifeszített égbolt tiszta volt, bársonyos és csendes, apró égkövek csillogtak rajta. Egy kis szikla mellett telepedtünk le, ahol pattogó tűz mellett énekeltünk.

Csütörtökön György Tibor pap bácsi tartott előadást Jézusról, életéről és a tanítványairól. Este a szentségimádásnak már a hangulata is megragadt: a pislákoló fény megvilágította az átszellemült arcokat, melegével s szeretetével simogat a jó Isten... Isten nagyon közel...

Néha jó, hogy időben élünk, néha rossz. Az idő szalad. Utolsó este gyertyákkal álltuk körbe a zászlainkat. Leeresztették őket, mi pedig énekeltünk. Vasárnap a gyergyószentmiklósi nagytemplomban volt a hálaadó szentmise. Ide kalandos úton jutottunk el, félig gyalog, félig járművön, félig szaladva, de beértünk és rázendítettünk a teljes zenekarral, gitárokkal, fuvolával, zongorával és lelkes énekhangokkal, hogy megmutassuk, mily nagyszerű, ha szeretni tud az ember.

A Szeretet Város Tábor Hargita Megye Tanácsának támogatásával valósult meg.

Bíró Ágnes Tünde