„Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” (Mk 1,3)

Itt állok, Uram, előtted, már nem bújhatok el színed elől. Megrendítetted azt a sziklavárat, melyet bűneim és mások bűneinek hatása épített fel bennem. Megérintetted bensőmet Keresztelő Szent János szavai által, és tudom: eljött a pillanat, hogy szembenézzek azzal, ami már régóta emészt, ami sírban tart, amitől nem tudok szabadon levegőt venni. Igen, szembe akarok nézni vétkeimmel, mert nem hagynak szeretni, és mások szere­tetét megtapasztalni, bukásomat akarják, üldözött rab lettem miattuk. De most megvallom neked, hogy bűnös vagyok! Vétkeztem, de hiszem, hogy bűneim elmerülnek szeretetednek és irgalmasságodnak kiapadhatatlan tengeré­ben. Szent testedből táplálkozom: a hitből, hogy a bűnbánó szív meggyógyul a veled való találkozás által. Ámen.

Karácsony előtt

Már hó szitál a fenyvesek között és

korán beálló esték fénye ég,

oly mély a csend és én úgy készülődöm

ujjongó szívvel Istenem, feléd.

Most én megyek. Te voltál már a földön.

Ó, hány karácsonyt játszottam neked!

Amim csak volt, a két kezedbe tettem

egymásután: egy hosszú életet.

Mondd, vársz rám? Olyan remegve kérdem

s oly boldogan, mint szentestén kölyök.

Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed.

Csitt! Angyal jár a zárt ajtók mögött.

(Karácsony előtt, Szent-Gály Kata)