A jómódú gazda szép házban lakott. Istállójában sok juh és bárány, tehén, ökör és szamár. Egy pásztorfiú gondozta és lekeltette őket. Szegény volt, öltözete nem nyújtott védelmet a hideg ellen. Nem volt egyebe, mint egy botja, lámpása és kutyája. Ma különösen átfázott és kérte gazdáját: engedné be konyhájába, a kemence mellé. Nem lehet, hangzott a válasz, drága a tüzelő. Nem felezhetem meg veled a meleget.

Miközben a fiú az állatokat itatta, fölfedezett az égen egy különös csillagot. Mintha integetne neki és követésre buzdítaná. Több se kellett a pásztorfiúnak. Fogta a botját, lámpását és elindult.

A gazdám nélkül én sem maradok itt, morogta a kiskutya, és követte a pásztorfiút.

A kutyánk nélkül mi sem vagyunk biztonságban, vélekedtek a juhok, és ők is elindultak. Ezt tette az ökör, a tehén és a szamár is.

A szokatlan csend feltűnt a gazdának. Kinézett hát az istállóba és legnagyobb megdöbbenésére üresen találta. A pásztorfiúnak és az állatoknak se híre se hamva. Úgy látszik tolvajok jártak erre és a fiú elmenekült…

A gazda fölfedezte az állatok lába nyomát és elindult utánuk. Közben havazni kezdett és viharos szél kerekedett. Már nem is tudta merre jár és kegyetlenül gyötörte a hideg. Segítségért kiáltott, de visszhangtalan maradt a kiáltása. Ekkor hirtelen kitisztult az ég és a felhők mögül egy különös csillag ragyogott rá. Mintha csak biztatta volna: gyere utánam! A gazda elindult és hamarosan egy istálló elé érkezett. Belépett és legnagyobb csodálkozására ott találta a pásztorfiút, juhait, összes állatát. Egy jászolban fektetett kisded előtt térdeltek.

Ő maga is letérdelt és boldogan hallgatta az angyalok énekét.

Csak másnap reggel indultak haza. Mikor megérkeztek, így szólt a pásztorfiúhoz: mától kezdve költözz be a házamba! Van elég tűzrevalóm, és szeretném veled megosztani a meleget.

György Attila