A Máté evangélium e mondata találóan foglalja össze a Karácsony előtti négy hét mondanivalóját. Éberségre, állandó készenlétre buzdít, a várakozás lelkületét bontakoztatja ki bennünk. Megváltónk születésének ünnepére készülünk, és e rövid néhány hét alatt igyekszünk átélni a megtestesülést megelőző évezredek reményteljes várakozását. Több középkori lelki író Ádvent négy hetében a Krisztus születését megelőző négy évezred várakozásának szimbolikus átélését látta.

Tulajdonképpen egész életünk ádvent, az Úrral való találkozás várása. Mert lehet, hogy földi életünkben mi még nem tapasztaljuk meg az Emberfia második, dicsőséges eljövetelét, életünk végén mégis találkozunk vele. Amikor Ádventben a liturgia éberségre int, erre a találkozásra is fölkészít.

Az ádvent latin eredetű szó. Értelmét magyarul legjobban a megérkezés, a közeledés és az eljövetel szavakkal lehet visszaadni. Az ókori világ gyakorta használta magas rangú állami hivatalnok látogatásának jelölésére, különösen a római császár vagy egyik királya vidékre utazásakor.

A szót igen hamar átvették a keresztények, ezzel is kifejezve Krisztushoz fűződő különleges kapcsolatukat. Számunkra ő az a király, aki eljön szegényes lakhelyünkre, a földre. A látogatására való emlékezés minden évben ünnepi örömmel tölt el minket.

Ádvent mai liturgikus formája hosszú évszázadok alatt alakult ki. A korai keresztény századokban különböző hagyományok és szokások éltek egymás mellett. A karácsonyi felkészülési idő liturgikus alakításában Antióchia, Ravenna és Gallia járt az élen. Ír misszionáriusok hatására Galliában ádvent időszaka bűnbánati jelleget kapott. A szentmiséből elmaradt a Dicsőség és az Alleluja, a zsolozsmából a Te Deum imádkozása, a pap pedig lila színű miseruhába öltözött. Sok mindent átvett ebből a római liturgia, amely a 12. századra szinte az egész Nyugaton általánosan elfogadott lett. Az evangéliumok előtti Alleluja meghagyásával azonban érzékeltetni akarta, hogy Ádvent nem olyan szigorú bűnbánati időszak, mint a Nagyböjt Húsvét előtt.

Számos hagyomány és szokás segíti a hívőket Ádvent idején, hogy elcsendesedve és magukba fordulva felkészüljenek a Karácsony titkaira: gyertyagyújtás az ádventi koszorún, a Szent Család képének körbevitele egy-egy közösség hívő családjai között, betlehemezés a Karácsonyt közvetlenül megelőző napokban, a hajnali roráté-szentmisék.

Karácsony egyik legnagyobb titka, amelyre Ádvent időszaka készít fel minket: Isten itt van velünk, nem hagyott magunkra bennünket. Számtalan módon tudtunkra is adja jelenlété. Legyünk hát éberek, várjuk figyelmes lelkülettel Őt, hogy évenként megismétlődő ádventi várakozásunk egyszer majd örömteli és véget nem érő találkozás lehessen!

("Legyetek hát éberek!" Gondolatok Ádvent napjai c. könyv alapján)