Advent
Advent III
Örvendjetek mindig az Úrban
Advent 3. vasárnapját öröm vasárnapnak mondjuk.
Mi az öröm? Hogyan szerezhető meg a karácsonyi készületben? Erről elmélkedtem, majd hozzákezdtem a papi zsolozsma befejező imaóráját végezni. A 15. zsoltárt imádkoztam, amikor megkaptam a választ, rátaláltam az öröm forrására. „Az Úr az én örökrészem és kelyhem, te irányítod, Uram, sorsomat… Szüntelenül magam előtt látom az Urat, ő áll jobbomon, hogy el ne essem. Ezért örül az én szívem, és ujjong a lelkem, sőt reménységben nyugszik testem is. Mert nem hagyod lelkemet a holtak honában, és nem engeded, hogy pusztulást lásson szented. Az élet útját mutatod nekem, örömmel töltesz el színed előtt, és mindörökké tart az öröm jobbodon!” A vasárnapi szentmise kezdőéneke mindnyájunkat örömre szólít: „Örvendjetek mindig az Úrban, ismét mondom, örvendjetek, mert az Úr immár közel van hozzánk.”
Advent II
„Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” (Mk 1,3)
Itt állok, Uram, előtted, már nem bújhatok el színed elől. Megrendítetted azt a sziklavárat, melyet bűneim és mások bűneinek hatása épített fel bennem. Megérintetted bensőmet Keresztelő Szent János szavai által, és tudom: eljött a pillanat, hogy szembenézzek azzal, ami már régóta emészt, ami sírban tart, amitől nem tudok szabadon levegőt venni. Igen, szembe akarok nézni vétkeimmel, mert nem hagynak szeretni, és mások szeretetét megtapasztalni, bukásomat akarják, üldözött rab lettem miattuk. De most megvallom neked, hogy bűnös vagyok! Vétkeztem, de hiszem, hogy bűneim elmerülnek szeretetednek és irgalmasságodnak kiapadhatatlan tengerében. Szent testedből táplálkozom: a hitből, hogy a bűnbánó szív meggyógyul a veled való találkozás által. Ámen.
Ádvent elé
A Máté evangélium e mondata találóan foglalja össze a Karácsony előtti négy hét mondanivalóját. Éberségre, állandó készenlétre buzdít, a várakozás lelkületét bontakoztatja ki bennünk. Megváltónk születésének ünnepére készülünk, és e rövid néhány hét alatt igyekszünk átélni a megtestesülést megelőző évezredek reményteljes várakozását. Több középkori lelki író Ádvent négy hetében a Krisztus születését megelőző négy évezred várakozásának szimbolikus átélését látta.
Advent I
„Rorate caeli desuper et nubes pluant justum”
„Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők essék az Igazat!”, ez a szép gregorián Introitus vezet be minket az adventi szent idő titkába, mélységeibe és egyben ezzel kezdődik az új egyházi év is.
Adventben – lakásunk és környezetünk tisztogatása, szépítése mellett - ünneplőbe öltöztetjük lelkünket is, hiszen mindannyian „adventi emberek” vagyunk. Egész életünk várakozás: valami szépre, valami jóra.
Várakozni
Várakozni, éberen lenni, virrasztani: csak az az ember képes erre, aki tudja, hogy ő maga nem elegendő önmagának. Az adventi időszak tisztító és figyelmeztető. El kell jönnie Annak, akit várunk. Meg kell, hogy érkezzen - különben értelmetlen minden várakozás, minden virrasztás.