Hírek
Medjugorje: ahol az ég a földdel összeér
Van egy hely e golyóbison, ahová ha egyszer elmegy az ember, búcsút mondhat egykori önmagának. Egy hely, ahol sírás és nevetés gyors egymásutánban kér helyet magának, ahol tilos megvigasztalni a zokogó embert. Mert a könnyek csak azt jelzik: születik valami. Csodák is születnek. Naponta. Nem rózsaillatban, nem is a nap átváltozásában vagy Mária megjelenésében, hanem a szívekben, tekintetekben és ölelésben. Érzések, melyeket megélni kell, mert elmesélni vagy megmagyarázni lehetetlen. Október végén – ezer magyarral együtt – Medjugorjebe jártunk.
Székelyek a messzi földön
Október 21., hajnal, Gyergyószentmiklós. Egy busz várakozik tucatnyi emberre. Több mint huszonnégy órás utazás kezdődik most kis megállókkal. Egy-egy településen újabb zarándokok csatlakoznak a csapathoz, míg megtelik a busz. Nagyváradon ülnek fel az utolsók, és a sofőr a visszapillantó tükörbe nézve megállapítja: de sok az ember, de sok a teher is. Aztán azon kapja magát – református létére –, hogy a busz népével együtt mondja a rózsafüzért, ad hálát és kér segítséget.
Sok okból lett egy cél
Sokféle ember ül a buszban, más-más céllal, de ugyanoda tartanak. Van köztük egy idős házaspár, akik évek óta sóvárogják ezt az utat. Nagy segítség volt számukra, hogy egy vállalkozó tíz személynek állta a költségek felét, így ők is jöhetnek. Nem is sejtik, hogy csak száz kilométerre szól a buszjegyük. Még Csíkban járunk, amikor telefonon jön a hír: a férfi édesapja 97 évesen meghalt. A buszról le kell szállni, hazatérni. A zarándoklatra e házaspár csak a társak gondolatában juthat el.
De van a buszon egy fiatal pár is. Ők nászútra jönnek velünk. A legtermészetesebb hangon mondják: az úti célon nem kellett gondolkodniuk. Tavaly már voltak, nem is kérdés, hogy friss házasként is visszatérnek. Ugyanígy vannak azok a házaspárok, akik autóval indulnak, de az egy hétre hozzánk csatlakoznak. Mert az év nem telhet el zarándoklat nélkül.
Ferenczi Attila: Pedagógus a meglepetések útján
A gyergyószentmiklósi Szent István plébánia okt. 5-én második alkalommal szervezte meg a Gyergyó-vidéki pedagógusok év eleji lelkinapját. Keresztes Zoltán plébános felhívására 27 (óvónőkből, tanítókból és tanárokból összeálló) pedagóguscsapat válaszolt jelenlétével. A foglalkozásvezető, Sajgó Balázs nyárádszeredai plébános már a felvezető gondolataiban jelezte, hogy az ittlét egy rejtélyes útra indít mindenkit: megkeresni az egyetlen szót. A részt vevők így kapcsolódtak bele –mindjárt az elején- a Pedagógus a meglepetések útján plakátcímen meghirdetett interaktív foglalkozásba. A kíváncsi keresők a program első részében megtapasztalhatták, nem mindegy, hogy ki hogyan és mekkora lelki edénnyel indul el. A start egy mélyponton volt megjelölve, éspedig az „Ugyanaz reggel, ugyanaz délben, ugyanaz este mindennap, ugyanaz..." (Republic) slágerszöveggel, s egy szomorú smile-val a kézben, amelynek lekonyult száját kellene felderíteni. Erre adott alkalmat az a tizenhárom szó, amelyből a kiscsoportok egy-egy lélekemelő történetet írtak és bemutattak egymásnak. Azonnal nyilvánvalóvá lett, hogy jó kedv nélkül nem sikerült volna együttműködni, és nehezebb volna megkeresni azt az egyetlen szót, ami egyelőre sehogy sem akart felbukkanni. Innen indultak tovább a pedagógusok, immár egy mosolygó smile-val a kézben, önmaguk felé. Megnézték a Vad Fruttik együttes Lehetek én is című videoklipjét, amelyben szövegében csodálattal fedezték fel azt a tizenhárom szót, amelyből ők is megalkották vidám történetüket, s ugyanakkor eljutottak -a zeneszám segítségével- a VAGYOK és LEHETEK ÉN IS két pólus között feszülő létezés felismerésig. De a kérdésre, hogy ki vagyok ill. ki lehetnék, a végső válasz még várattatott magára.
Zarándokút
Egyazon utazás sok ember számára. Egy hét, melyre sokféle ember különféle vágyakkal indul. Vannak, akik beilleszkednek, vannak, akik úgy tűnik, kilógnak a sorból. De csak menet. Hazafelé már mindenkinek van a tarsolyában valami közös: névre, csak neki szóló ajándék. Nem kirándulás ez, hanem zarándokút, mely feltöltődést ad, és közelebb viszi az embert elsősorban önmagához. Aki késztetést érez, csatlakozhat. Medjugorjeba indul zarándoklat – tudatja Keresztes Zoltán plébános, a zarándoklat vezetője.
A lehetőség azoknak szól, akik - függetlenül kortól, felekezeti hovatartozástól - vágynak rá, hogy olyan helyre menjenek, ahol az egyszerűségnek és imának van a helye. A Bosznia-Hercegovina területén lévő Medjugore a Mária-jelenésekről közismert világszerte. Ennek hitelessége ma is vizsgálat alatt van, annak érdekében, hogy az egyház hivatalosan is elismerje. Csodás gyógyulásokra kell bizonyíték, az is be kell igazolódjon, hogy a látnokok tanítása nem ellenkezik az egyház tanításával. A plébános, aki már számos alkalommal járt Medjugorjeban, állítja: nem az a fontos, hogy ott megjelent-e, megjelenik-e Mária, hanem annak hangulata, amint az emberek együtt imádkoznak, amint szembesülnek megtérésekkel, ahogyan meggyónnak, választ kapnak kérdéseikre, közelebb kerülnek Istenhez. Mindenkinek van ott egy csomag, amivel hazatérhet.
